zuhé A: 1643 zuhajal (NySz.); 1789 Zuhé (NSz.); nyj. zuhéjj, zuhi (MTsz.) J: ‹fn› 1 1643 ’hangos (le)zuhanás, (le)esés | lauter Sturz’ (↑); 2 1928 ’záporeső, nyári zápor | Platzregen’ (Zolnay–Gedényi) | ‹isz› 1789 ’〈a zuhanás, esés hangjának utánzására〉 | 〈zur Nachahmung des Stürzens〉’ (↑)
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a →zuhan szócsaládjának tövével azonos. Az eredeti változatok végződése -aj névszóképző; vö. kacaj (→kacag), robaj (→robog) stb. A zuhé alak keletkezéséhez vö. →gané, →karaj¹ stb. A ma leginkább használt főnévi 2. jelentés metonimikusan keletkezett. Az indulatszó tulajdonképpen egy, a szemtanúkból feltörő kiáltás.