zsurló A: 1803 súrló (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1818 zsurló (Márton J.: MNSz.–NMSz. Ănăbăsis a.) J: ’spórákkal szaporodó, érdes tapintású gyom-, ill. gyógynövény | Schachtelhalm (Equisetum)’ – De vö. 1798 súrló-fǘ (NévtD. 44: 98)
Egy összetételi előtag önállósulása. | ⌂ A surlófü ~ súrlófű (↑) szóból keletkezett. Ez az összetétel a →súrol folyamatos melléknévi igenevéből + →fű¹ tagokból keletkezett, jelzői alárendeléssel. A megnevezés azon alapul, hogy ennek a növénynek a kemény, érdes szára alkalmas volt edények, öblös tárgyak súrolással való tisztítására. A s > zs zöngésedéshez vö. →súrol.