zsugorog × [1] A: 1506 Sogorganÿ (WinklK. 206); 1566 suggorog (NySz.); 1770/ sugarag (NSz.); 1792 Zsugorogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Zsugor a.) J: 1 1506 ’zsugorodik, görcsösen összehúzódva megmerevedik | sich verkrampfen’ (↑); 2 1558 ’szűkölködik, nyomorogva tengődik | Not leiden, sich fortfristen’ (RMNy. 3/2: 24); 3 1566 ’meghúzza magát vhol; kuporog vhol | sich verkriechen; kauern’ (↑); 4 1635 ’kunyerál, kéreget | betteln’ (MonTME. 4: 278); 5 1792 ’fukarkodik, zsugoriskodik | geizen, knausern’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 204)
zsugorodik [3] A: 1510 meg sugorodanak (MargL. 194); 1519 meg sugorodik [▽] (NySz.); 1578 fel sugoroszic (Bornemisza: ÖrdKís. 186); 1600 k. meg ... zsugorodják [ɔ: zsugorodjék] [?✐] (Radvánszky: Szak. 43); nyj. sugaraggy le [d-j] (NyIrK. 14: 184) J: 1 1510 ’görcsösen összehúzódik, összehúzódva megmerevedik 〈test, testrész〉 | sich verkrampfen, schrumpfen’ # (↑); 2 1600 k. ’〈ételnemű〉 megsűrűsödik, összemegy | sich eindicken 〈Kochkunst〉’ (Radvánszky: Szak. 189); 3 1670–1704 ’hozzátörleszkedik, hozzácsatlakozik vkihez | sich an jmdn heranmachen’ (SzDal. 85); 4 1702 ’kuporodik, meghúzódik vhol | niederkauern’ (NySz.); 5 1574 ’ráncot, gyűrődést vetve egyre kisebb lesz | sich runzeln’ (NSz.); 6 1842 ’mennyiségben, mértékben csökken | sich vermindern’ (NSz.)
zsugorít A: 1574 sugoreitotta vala meg (NySz.); 1584 sugorijto [sz.] (NévtD. 44: 39); 1728 fel zugorétotta (OklSz.); 1803 zsúgoritó [sz.] (NSz.); nyj. guzsorit (MTsz.) J: 1 1574 ’〈testet, testrészt〉 összehúz, görcsbe szorít; összenyomorít | schrumpfen 〈trans.〉; zusammendrücken’ (↑); 2 1580 ’kis terjedelemben hozzáfűz, hozzáír | in geringem Ausmaß zufügen, dazuschreiben’ (NySz.); 3 1584 ’besűrít 〈ételt〉 | eindicken 〈Kochkunst〉’ (↑); 4 1792 ’összekapar, kuporgat | zusammenscharren’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 204); 5 1808 ’vminek az összeráncosodását előidézi | runzeln 〈trans.〉’ (Sándor I.: Toldalék); 6 1895 ’valóságosnál kisebbnek tüntet fel | kleiner erscheinen lassen’ (NSz.)
zsugorgat A: 1593/ sugorgassuk (MNy. 79: 249); 1691 u. zsugorgatja (MonÍrók. 8: 72) J: 1 1593/ ’összekapar, kuporgat | zusammenscharren’ (↑); 2 1691 u. ’megőriz, rejt | aufbewahren’ (↑)
zsugori A: 1787 sugori (NSz.); 1803 zsugorikodni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Knauſern a.) J: ’fukar, fösvény, szűkmarkú | geizig, knauserig’ #
Örökség, valószínűleg az ugor korból, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (AK.) śin ̥k ̥ər- ’nélkülöz, vminek híján van’, (KL.) śuŋkėr- ’összemegy, ráncosodik, szárad ‹bőr›’ [ugor *cuŋkɜ-(rɜ-) ’összemegy, ráncosodik, szárad’]. ⌂ Ennek a magyarázatnak több hangtani nehézsége van. Az ősmagyarban létezhetett egy -r gyakorító képzős sugor ’összemegy, ráncosodik, szárad; meggörbül, elgörbül’ jelentésű ige; vö. →fodor, →szomorú stb. Erre az igére több, régi adat is utal; vö. 1061/ Sokorow [sz.], [hn.] (Györffy: DHA. I: 173); 1199 Suchurou [sz.], [szn.] (OklSz. szombat a.); 1508 ʃokoru ’meggörbülve, elgörbülve’ (NádK. 80); stb. Az igék végződése különböző deverbális képző; a zsugort szóvége -i játszi kicsinyítő képző; vö. kupori (→kuporít).
☞ MNy. 7: 385, 14: 21; TESz. zsugorodik a.; MSzFE. zsugorodik a.; EWUng.→ csuk, sukoróUN UEW. № 1736