zsindely A: 1371 ? Sendel [szn.] (MNy. 11: 425); 1405 k. ſendel (SchlSzj. 1087.); 1500 Sindelsegh (OklSz.); 1553/ ſindoͤl (Tinódi: Cronica S1a); 1575 ɓendeleckel (Heltai: Krón. 169a); 1577 sendelj (KolGl.); 1611 Séndely (Szenczi Molnár: Dict.); 1696 u. söndöllözése [sz.] (MNy. 59: 239); 1697 Sindelly (OklSz.); 1736 zendejezőknek [sz.] (NytudÉrt. 1: 67); 1805 sindël (NSz.); 1836 szendely (MNy. 38: 56); 1838 Zsendéj (Tsz.); nyj. sëndü, singely, sündöl, zsëndëly (MTsz.) J: 1 1405 k. ’tetőfedésre használt hosszú, keskeny falemez | Schindel’ (SchlSzj. 1087.) (↑); 2 1590 ’tetőcserép | Dachziegel’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 207) Sz: zsindelyez 1588 meg ſindeleſte (MNy. 62: 234)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) (baj.-osztr.) schindel, (kfn.) (k.-ném.) schendel, (baj.-osztr.) schintl, (szász) (E.) šęndəl, – ném. Schindel: ’zsindely, tetőfedésre használt hosszú, keskeny deszka, tetőcserép’ [< lat. (k.) scindula ’ua.’]. ≋ Megfelelői: cseh šindel; le. szyndel; stb.: ’ua.’. ⌂ A szó a hazai német építőmesterek közvetítésével került a magyarba. A szó elejéhez vö. →zsák, →zsellér; a szóvéghez vö. →messzely, →pendely stb. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (Kaj) šindol ’ua.’.