zsémbes A: 1566 zsémbesec [✐] (NySz.); 1598 zembes (NySz.); 1675 simbes (NySz.); 1793 zsömbös (NSz.); 1805 zsëmbës (NSz.); 1846 zsembéskedéseit [sz.] (NSz.) J: ’civakodó, veszekedő; zsörtölődő | zänkisch; muckerisch’ Sz: zsémbeskedik 1757 'zimbeskedvén [sz.] (NSz.)

zsémbel A: 1577–1580 semboͤloͤdeseket [sz.] (NySz.); 1590 sémbeloͤdése [sz.] (NySz.); 1621 Zembelyoͤdés [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1668 simbeloͤdoͤl [sz.] (NySz.); 1708 'Zémbelö́döm [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1805 zsëmbëlö́dik [sz.] (NSz.); 1816 zsímbelő-aszszony [sz.] (Gyarmathi: Voc. Zsana a.) J: ’civakodik, perlekedik; zsörtölődik | zanken; brummen’ Sz: zsémbelődik 1577–1580 [sz.] (↑)

zsémb ∆ A: 1640 se͔mbét (NySz.); 1759 zsémbbe (NySz.); 1771 'Simb' (NSz.); 1805 zsëmb (NSz.) J: ’szidalom; zsémbeskedés, zsörtölődés | Schimpf; Gekeif’

A szócsalád zsémbel és zsémb tagjai német  (k.-ném.) jövevényszók. |  ≡  Ném. schimpfen, (kor. úfn. k.-ném.) schimpen: ’tréfál, mókázik vkivel; kicsúfol, kigúnyol; káromkodik, szitkozódik’ [< ném. Schimpf (↓)] | ném. Schimpf, (kor. úfn. k.-ném.) schemph, schimp: ’sértő szándékú tréfa; gúny, csúfol(ód)ás’ [ismeretlen eredetű].  ⌂  Az átvétel a hazai középnémet nyelvjárás közvetítésével mehetett végbe. A szó elejéhez vö. →zsindely, →zsúp stb. A szó belseji, ill. szóvégi b zöngésedéssel keletkezett.

A zsémb esetleg elvonás. |  ⌂  Talán a zsémbel-ből lett elvonva.

A zsémbes származékszó. |  ⌂  A zsémbes a zsémb-ből elvont, -s melléknévképzős származékszó.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ simfel