zsákmány A: 1399 sacmanum [lat. -um végződéssel] (OklSz.); 1520 Sakman (OklSz.); 1530–1546 Zsákmánt töttél [✐] (RMKT. 2: 71); 1550 e. Zsákmányba [✐] (RMKT. 5: 30); 1575 ſɔakmánra (Heltai: Krón. 89b); 1810 Zakmányra (NSz.) J: 1 1399 ’kifosztás, rablás | Plünderung’ (↑); 2 1550 e. ? ’háborúban szerzett holmi; rablással szerzett préda | Kriegsbeute; Beute 〈durch Raub〉’ # (↑), 1567 ’ua.’ (MNy. 56: 387); 3 1753 ’fogás, vadászat, halászat szerzeménye | Beute in der Fischerei und Jägerei’ # (NSz.); 4 1787 ’rabolt holmi, áldozat, martalék | Raub, Opfer’ # (NSz.) Sz: zsákmányol 1553 ſakmanlác (Tinódi: Cronica 1: F2)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) sachman ’szekerész; fosztogató, rabló’, (kor. úfn.) sakman ’ua.; azok, akik a lefoglalt (raktár)készleteket zsákokba rakták’, (h. kor. úfn.) sackman ’(ki)rablás, kifosztás, fosztogatás’, (R. baj.-osztr.) sackman ’rabló’ [< ném. Sack ’zsák’ + Mann ’ember’]. Vö. még ném.  (kfn.) saeman machen ’(ki)rabol, kifoszt, kirámol, fosztogat’.  ≋  Megfelelői: lat.  (k.) saccomatmi [többes szám] ’rabló’, saccomannum ’(ki)rablás, kifosztás, fosztogatás’; sp. sacomano ’ua.’; szbhv.  (N.) žakman ’ua.; hadizsákmány’; stb.  ⌂  A német hangtörténet alapján az átvétel már a 12. sz.-ban bekövetkezhetett. A mány végződéshez vö. ármány (→ármányos), →furmány. A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján; a 3., 4. jelentés metafora a 2. jelentés alapján.

☞ MNy. 36: 297; TESz.; EWUng.→ furmány, hutmány, manusz, normann, orosz, zsák