zivatar A: 1621 Zivatar (Szenczi Molnár: Dict.); 1636 zuhatar (MNy. 50: 283); 1859 zihadar (MNy. 50: 283); nyj. ziheter, züeter (MTsz.) J: 1 1621 ’csattanás, durranás; zörgés | Knall(en); Gerassel’ (↑); 2 1636 ’szélvész, fergeteg | Sturmwind’ (↑); 3 1779 ’égiháború | Gewitter’ # (NSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. zli vetar ’rossz szél, gonosz szél’ [< szbhv. zli ’rossz, gonosz’ + vetar ’szél’].  ⌂  E származtatás szerint a magyarban a szó eleji mássalhangzótorlódás fel lett oldva. A változatok mindkét irányú (részleges) hangrendi kiegyenlítődést és a →vihar, valamint a →zuhan, →zuhé hatását is tükrözik. Az 1., 3. jelentés metonímia az eredeti 2. jelentés alapján. 2 Belső keletkezésű, származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő a →zihál, →zuhé tövével és a →zuhan szócsaládjának tövével függ össze. A szóvég névszóképző, amelynek szokatlansága az értelmezés nehézségét okozza; de vö. →siheder. A változatokban a szó belseji v és h hiátustöltőként szerepel. A 2., 3. jelentés metonímia az eredeti 1. jelentés alapján. ▣  ⌂  A származtatások nem feltétlenül zárják ki egymást; vö. még →viheder  ∼  Idetartozik: zihar ~ zivar ’szélvész, fergeteg, viharos szél; zivatar, vihar’  (1806: NSz.) nyelvjárási szó.

☞ MNy. 50: 282; Kniezsa: SzlJsz. 972; NytudÉrt. 50: 62; TESz.; MNy. 73: 98; EWUng.→ viheder, zihál, zuhan, zuhé