zihál A: 1794 zihál (NSz.) J: 1 1794 ’〈ló〉 fújtat | schnaufen 〈Pferd〉’ (); 2 1801 ’nehezen lélegzik | keuchen’ # (NSz.); 3 1889 ’〈eső〉 szitál | nieseln’ (MTsz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tőhöz vö. a →zivatar második értelmezését. A szóvég -ál gyakorító képző. A 3. jelentés valószínűleg metafora a 2. jelentés alapján, részben mindkét cselekvés megszakítottsága alapján.

TESz.; EWUng. zivatar