zeng A: 1240/ ? Zengev [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 104); 1395 k. ʒongebochor [sz.] (BesztSzj. 1130.); 1437 Zenghewhegh [sz.] [hn.] (OklSz.); 1529 e. zwngesth [sz.] (VirgK. 138); 1552/ ʃʒengenı [sz.] (Tinódi: Cronica K4a); 1553/ Szoͤnoͤg (Tinódi: Cronica F1b); 1574 szoͤnioͤg (NySz.); 1588 zęneg (NySz.); 1805 zëng, zsëng (NSz.); 1816 zënëg (NSz.) J: 1 1240/ ? ’messzehangzóan szól, hangzik | (laut) schallen’ # (↑), 1437 ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ’zümmög, berreg, zúg | summen’ (↑); 3 1456 k. ’(menny)dörög | donnern’ (SermDom. 2: 319); 4 1526 ’énekel, dalol | singen’ (SzékK. 92) Sz: zengés 1456 k. menÿ ʒengeſſek (SermDom. 2: 319) | zeng(e)zet 1490 ’felcsendülés, megszólalás, zúgás, dübörgés | Ertönen, Dröhnen’ (↑) | zengedez 1519 k. zengedoznek (DebrK. 17)
zendül A: 1490 k. ʒendul (NagyvGl. 203.); 1517 zevndevlet [sz.] (DomK. 106); 1520 zendeles [sz.] (GyöngyGl. 78.); 1533 ſwͤl ʒwͤndwles [sz.] (Komjáti: SzPál. I5a); 1550/ Szoͤnduͤles [sz.] (Tinódi: Cronica a1b) J: 1 1490 k. ’tombol, dühöng, zajongva háborog, lázad | toben; revoltieren’ (↑); 2 1519 ’zengeni kezd, felcsendül, megszólal | ertönen’ (JordK. 519) Sz: zendülés 1490 k. ʒenduleσ (NagyvGl. 137.)
zendít A: 1553/ meg zoͤnditéc (Tinódi: Cronica Z3s); 1559 meg ʒenditi vala (NySz.); 1586 foͤl szenditek (NySz.) J: 1 [főleg igekötővel] 1553/ ’zenget | erschallen, ertönen lassen’ (↑); 2 1559 ’lázít, bujtogat | aufwiegeln’ (↑)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A tő a →zenebona ikerszó előtagjának tövével azonos. A szóvégek különféle igeképzők. A zendül 1. jelentése metafora és metonímia a 2. jelentés alapján.