zavar ‹ige› A: 1240 Zouorug [sz.] [szn.] (OklSz.); 1460 k. ʒwr(ue) zawaraÿ [? ɔ: zawarÿa] (JászGl. 5.); 1585 szauarom (Cal. 665); nyj. zabar (MTsz.) J: 1 1240 ? ’víz alját, üledékét felkavarja | trüben 〈Flüssigkeit〉’ (↑), 1536 ’ua.’ (Pesti: Fab. 10b); 2 1240 ? ’(össze)kever, elegyít | umrühren, vermischen’ (↑), 1577 ’ua.’ (Aritm. B3b); 3 1604 ’háborgat, háborít | stören, beunruhigen; verwirren’ # (Szenczi Molnár: Dict. Turbo a.); 4 [ma főleg el~] 1759 ’hajt, űz, kerget | treiben, verjagen’ # (NSz.) Sz: zavarodik [főleg igekötővel] 1575 egybe zauarada (Heltai: Krón. 86b) | zavarog 1577 k. ʒawarogh ‹ige› (OrvK. 15) | zavargás 1817 zavargásért (MKurir 1817. júl. 29.: 68); 1837 zavargás (NSz.)

zavar ‹nsz› A: 1308 ? Zouorfuk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 232); 1429 Zavaros [sz.] [szn.] (MNy. 67: 235); 1470 ʒauarus [sz.] (SermDom. 2: 674); 1585 Sauoros [sz.] (Cal. 405); nyj. avaros [sz.] (MTsz.); zȧbȧr (MTsz.) J: ‹fn› 1 1470 ’üledékes, nem tiszta, zavaros folyadék | Trübesein 〈von Flüssigkeit〉’ (↑); 2 1573 ’viharos időjárás; szélvész | Sturmwetter; Sturm’ (NySz.); 3 1613 ’zűrzavar, összevisszaság | Wirrwarr’ # (NySz.); 4 1668 ’elfogódottság, zavarodottság | Verstörtheit, Konfusion’ # (NySz.) | ‹mn› 1 1769 ’borús, homályos | düster, trüb’ (NSz.); 2 1773 ’zavaros, nem tiszta | unklar’ (NSz.) Sz: zavaros 1429 [szn.] (↑) | zavartalan 1604 zavaratlan (Szenczi Molnár: Dict.)

Valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -r képző lehetett, amely igék és névszók párhuzamos képzésére is szolgálhatott, vö. →csavar, →fodor stb. A melléknévi jelentések a nyelvújítás idején jöttek használatba. – A zargat ’(meg)hajt, siettet; terhel, zaklat, háborgat’  (1838: Tsz.) a zavar és →kerget igék szóvegyüléséből keletkezett.

☞ TESz. zargat a. is; EWUng.→ zűrzavar