zamat A: 1796 szamatja (NSz.); 1804 zamatja (NSz.); nyj. iszamattya [t-j] (MTsz.); izmat (MTsz.); szamaty, zamak, zammat (ÚMTsz.) J: ’gyümölcsnek, italnak jellegzetes, kellemes íze és illata együtt | Aroma’ #
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg tudatos szóalkotás általi elvonással. | ⌂ Az elvonás alapja a →szimatol ’szagot, illatot érez’ lehetett; vö. még ennek a szamatol, ill. szimat változatát. A ’szag, illat’ > ’íz’ jelentésfejlődés az illat-, szag- és ízérzékelés metonimikus összefüggésén nyugszik; vö. →bűz, →íz¹; vö. még →aroma.
☞ TESz.; EWUng.→ szimatol