zab A: 1211 ? Zob [szn.] (PRT. 10: 509); 1212/ Zabus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 328); 1264 vamzob (OklSz. vám-zab a.); 1395 k. ʒapb [? ɔ: ʒabb] (BesztSzj. 471.); 1525 k. Zaab (MNy. 11: 38); 1533 Zabb (Murm. 1514.); nyj. ab (MTsz.); zapp (ÚMTsz.) J: 1 1211 ? ’laza virágzatú, hegyes szemtermésű takarmánynövény | Hafer’ # (↑), 1496–1499 ’ua.’ (Nyr. 16: 172); 2 1264/ ’lóabrak | Pferdefutter’ (↑); 3 1815 k. ’kukorica címere | Rispe, Ähre des Maises’ (Kassai: Bef. 173); 4 1815 k. ’apró, fehér mirigy marha, ló, juh szájában | kleine weiße Drüse im Tiermaul 〈Pferd, Schaf usw.〉’ (Kassai: Bef. 173) Sz: zabos 1212/ [hn.] (↑); 1594 ‹mn› ’zabot tartalmazó | Hafer enthaltend’ (OklSz.); 1924 ’mérges | zornig, wütend’ (Nyr. 77: 143)

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg. зoб ’(állati) eledel, takarmány, abrak’; szbhv. zob ’ua.; zab, abrak’; szln. zob ’ua.’ [eredetéhez vö. →zabál]. Vö. még cseh zob ’madáreleség’; or.  (N.) зóбь ’táplálék, (állati) eledel, takarmány, abrak’; stb.  ⌂  Az ab változathoz vö. →zanót, →zászpa stb. A 3., 4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján; a 4. jelentéshez vö. →árpa. A zabos származékszó ’haragos, dühös, mérges’ jelentését a zabbal etetett ló élénksége eredményezhette.  ⌂⇒  Szláv jövevényszó vagy esetleg a magyarból: rom. zob ’zab, abrak; (állati) eledel, takarmány, abrak’.

☞ MNy. 24: 365; Kniezsa: SzlJsz. 563; StSl. 2: 106; TESz.; EWUng.→ zabál, zabigyerek