zúr ∆ A: 1460 k. ? ʒwr(ue) zawaraÿ [sz.] (JászGl. 5.); 1559 ʒurni ʒauarni [sz.] (Székely I.: Krón. 101b); 1585 szurt szauart [sz.]; zúrt zauart [sz.] (Cal. 665, 253); 1662/ egybe-zuródott [sz.] (NySz.) J: 1 1460 k. ? ’összekever, elegyít | vermischen, vermengen’ (↑), 1559 ’ua.’ (↑); 2 1568 ’összezavar, megzavar | verwirren’ (NySz.)

zurbol × A: 1578 zúrbolod (NySz.); 1643 zurbulo [sz.] (OklSz. vaj-zurboló a.); 1863 zuburolni [sz.]; zurubolni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 524); nyj. zuborolni [sz.] (MTsz.) J: 1 1578 ’〈vizet v. más folyadékot〉 erősen kavar | kräftig rühren 〈Wasser od. andere Flüssigkeit〉’ (↑); 2 1634 ’köpül | verbuttern’ (↑); 3 1900 ’〈víz〉 örvénylik | wirbeln, kreiseln 〈Wasser〉’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a zúr valószínűleg onomatopoetikus szó. |  ⌂  Eredetileg feltehetően folyadékok összekeverésénél keletkező hanghatás utánzására keletkezett. A szó főleg a zúrzavar (↑); vö. még zűrzavar) ikerszó előtagja volt.

A zurbol származékszó. |  ⌂  A zúr-ból keletkezett gyakorító képzővel; vö. →dorombol. A zuborol típusú változatok hangátvetéssel keletkeztek a →zubog hatására. A 2., 3. jelentés metafora, ill. metonímia.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik mint a zúr palatális párhuzamos alakja: ? (R.) zűr ’összekever, összekuszál’  (1460 k.: ↑); ’ua.’  (1645: NySz.)

☞ MNy. 11: 15; TESz. zurbol a.; EWUng.→ zűrzavar