zúg A: 1171 ? Zuga [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 48); 1272 Zugo [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 111); 1372 u./ ʒugnak (JókK. 149); 1560 k. szwgho [sz.] (GyöngySzt. 1445.) J: 1 1272 ’folyamatos, átható, mély hangot ad, morajlik | sausen, brausen’ # (↑); 2 1372 u./ ’morog, zúgolódik | murren’ (↑); 3 1529 e. ’szuszog; zihál | schnaufen; keuchen’ (VirgK. 82); 4 1641 ’közösül | sich begatten’ (MNy. 90: 375); 5 [főleg el~] 1917 ’〈vizsgán〉 elbukik | durchfallen 〈in der Prüfung〉’ (MNy. 13: 92) Sz: zúgó 1272 [hn.] (↑) | zúgás 1372 u./ ʒugaſnalkyl (JókK. 30) | zúgódik 1456 k. ʒughodas [sz.] (SermDom. 1: 331) | zúgolódik 1569 ʃʒugolodgyanac [d-j] (Dávid: Préd. Előszó)

zúdul A: 1538 egybezúdola [✐] (RMKT. 2: 15); 1552/ oͤʃʒue ʃʒodulanac (Tinódi: Cronica 1: H4v); 1574 le szudula (NySz.); 1618 eloͤzúdulnac (NySz.) J: 1 1538 ’nagy erővel, tömegesen árad, tódul vhová | sich ergießen’ # (↑); 2 [össze~] 1552 ’〈két harcoló csoport〉 összecsap, egymásnak ront | zusammenstoßen 〈kämpfende Gruppen〉’ (↑); 3 [ma fel~] 1562 ’lázad, zendül | sich empören’ (NySz.)

zúdít A: 1777 zúdíttya [t-j] (NyF. 50: 37) J: 1 1777 ’hajít, dob | werfen’ (↑); 2 1792 ’vmit hirtelen, nagy mennyiségben bocsát, önt vkire | (über)schütten’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tő szorosan összefügg a →zuhan szócsaládjának tövével. A végződések különféle igeképzők. A zúg és zuhog (→zuhan) között szóhasadás ment végbe; vö. →súg : →suhog. A zúg 4. jelentéséhez vö. →bőg, →búg¹ stb. Az 5. jelentéshez vö. →zördül. A zúdul és zúdít legtöbb jelentésében metonimikusan, a zúg-gal ellentétben, a sordó erejű, gyors mozgás megjelenítése vált uralkodóvá.

☞ MNy. 39: 235; Nyr. 80: 5; TESz.; EWUng.→ zuhan