zár ‹nsz› A: 1395 k. ʒauar (BesztSzj. 526.); 1516 zar (OklSz.); 1552 zauárokat (NySz.); 1585 szar (Cal. 912); 1585 k. aÿtho záwor (Gl.) J: 1 1395 k. ’vminek csukott állapotban való rögzítésére szolgáló szerkezet; retesz | Schloß; Riegel’ # (↑); 2 1604 ’zabla, fék | Pferdegebiß’ (Szenczi Molnár: Dict. Lupátum a.); 3 1779 ’börtön | Kerker’ (NSz.); 4 1803 ’Kloster | kolostor’ (Szily: NyÚSz.); 5 1804 ’ingóságok hivatalos lefoglalása, bírói zárlat | Beschlag, Sequester’ (Szily: NyÚSz.); 6 1807 ’vmely terület hivatalos körülzárása, elszigetelése; a közlekedés elzárása | Embargo, Blockade; Sperre’ (NSz.); 7 1833 ’pénztári zárás; zárszámadás | Schlußrechnung; Schlußbericht’ (NSz.); 8 1838 ’kilincs | Klinke’ (Tsz.) Sz: zárka 1866 zárkába (BpSzemle 6/18: 148); 1881 zárka (NSz.) | závárzat 1867 závárzatból (Honvéd 1867. szept. 30.: 68); 1892 závárzatját (NSz.)
zárol [1] A: 1519 k. beh zarla (DebrK. 114); 1531 bezawarla (ÉrsK. 357); 1541 be ... zāroluān̄ [sz.] (Sylvester: ÚT. 1: 100) J: 1 1519 ’(be)zár | (ein)schließen’ (↑); 2 1807 ’bírói zár alá vesz | etw gerichtlich sperren’ (NSz.) Sz: zárlat 1829 Zárlat (NSz.)
zár ‹ige› A: 1531 zawaryatok be (ÉrsK. 115); 1541 zárjátok [✐] (RMKT. 2: 83); 1568 szaarta (NySz.) J: 1 1531 ’csukott állapotban rögzít | schließen’ # (↑); 2 1568 ’vhova rejt, rekeszt; vhol elzárva tart | verbergen; versteckt halten’ # (↑); 3 1692 ’vmire kötelez; kényszerít | verpflichten; zwingen’ (NySz.); 4 1723 ? ’befejez, bevégez | beenden, schließen; Reihe zusammenrücken’ # (Kreszn.), 1801 ’ua.’ (NSz.); 5 1803 ’〈intézmény, üzem stb.〉 szolgáltatásait szünetelteti | für Besucher unzugänglich gemacht sein’ (NSz.) Sz: záródik 1568 be zarodik (NySz.) | zárkózik [főleg igekötővel] 1575 Bezarkoztac (NySz.) | záradék 1796 záradékja (NSz.) | zárkózott 1809 zárkozott ‹bef mn-i igenév› (NSz.); 1840 ’magába forduló, nem közlékeny, tartózkodó 〈ember〉 | verschlossen’ (NSz.) | zárul 1832 zárulékokkal [sz.] (NSz.) | zárda 1836 zárda (Társalkodó 1836. aug. 13.: 260) | kizárt 1884 kizártnak (Nemzet 1884. aug. 26.: [1]); 1898 kizártságának [sz.] ’kevésbé valószínű, lehetetlen | ausgeschlossen’ (NSz.)
A szócsalád alapja, a zár névszó jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. | ≡ Szbhv. zuvor ’retesz, zár; kallantyú, zárnyelv’; szln. zavor ’(kocsi)fék’; cseh závora ’retesz, zár; kallantyú, zárnyelv’; szlk. závor ’ua.’; – óe. szl. zavorъ, zavora ’ua.’; stb. [< szláv *za [igekötő] + *ver- ’(be)zár, becsuk’]. Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak. ⌂ A magyarban závor > závár > zár hangváltozás ment végbe. A 3., 4., 8. jelentés metonímia, az 5., 6. jelentés elvont metafora az 1. jelentés alapján. A 7. jelentés a zár ige 4. jelentésre megy vissza.
A zárol származékszó. | ⌂ A zár névszóból igeképzővel jött létre.
A zár ige származékszó. | ⌂ A zár ige a zárol ige zárl- tőváltozatából keletkezett mássalhangzó-kieséssel, olyan konjugált alakokban mint pl. zárlnak, zárltam stb. A 2–5. jelentések az 1. jelentésre mennek vissza, amelyből leginkább metonimikusan keletkeztek.
A szócsaládhoz még | ⌂ A kizárt a ném. ausgeschlossen ’lehetetlen’ hatását tükrözi.
☞ Nyr. 38: 244; MNy. 24: 208, 44: 83; Kniezsa: SzlJsz. 568; TESz. zár¹ a., zár² a.; EWUng.; ESJS. 1125→ áperte, cipzár