von A: 1372 u./ vonhattyakuala el [sz.] (JókK. 142); 1495 e. viʒʒa voṅo [sz.] (GuaryK. 131); nyj. vanyogó [sz.] (MTsz.) J: 1 [el~, ki~] 1372 u./ ’eltávolít, eltérít; megment, megszabadít | entfernen, abwendig machen; erretten, befreien’ (↑); 2 [fel~] 1372 u./ ’felemel | aufheben, hochziehen’ (JókK. 64); 3 1372 u./ ’húz, húzva kifeszít; időben vmeddig nyújt | ziehen, spannen; hinziehen 〈Zeit〉’ (JókK. 6); 4 [meg~] 1416 u./¹ ’vkinek nem nyújt, vkitől megtagad vmit; vkit eltilt vmitől | jmdm etw entziehen od. versagen’ # (BécsiK. 206); 5 1416 u./³ ’szív, szippant | saugen, einatmen’ (AporK. 137); 6 [vissza~, visszát ~, ujjat ~, üstököt ~] 1495 e. ’haragot szít, ellenségeskedést, civakodást kezd | sich mit jmdm anlegen’ (↑); 7 1508 ’húz 〈vonalat〉 | ziehen 〈Linie〉’ (DöbrK. 418); 8 [főként be~] 1526 ’beborít, beföd | überziehen; bedecken’ # (MNy. 2: 256); 9 [elő~, R. elövé ~, felelősségre~, kérdőre~] 1527 ’〈tárgyat〉 elővesz; 〈személyt〉 előállít’ # (ÉrdyK. 594); 10 1535 ’vkire, vmire vonatkoztat | auf etw, auf jmdn beziehen’ (NySz.); 11 1560 k. ’〈testrészt〉 félrehúz, megrándít, összevon | zucken 〈Achsel〉, verziehen 〈Mund〉, zusammenziehen 〈Brauen〉’ # (GyöngySzt. 3781.); 12 1560 k. ’vonz 〈személyt, anyagot stb.〉; csábít, 〈érdeklődést〉 magára irányít | anziehen 〈jmdn, etw〉; attraktiv sein’ (GyöngySzt. 706.); 13 [ki~] 1565 ’〈írásból〉 kihúz, kitöröl | durch-, wegstreichen’ (MNy. 56: 118); 14 1568 ’〈hangszer húrján〉 vonóval játszik, húros hangszeren vmilyen dallamot játszik | auf einem Streichinstrument spielen’ (NySz.); 15 [főként maga után ~, R. utána ~] 1577 k. ? ’törvényszerű következményként előidéz | als Folge nach sich ziehen’ # (OrvK. 231), 1598 ’ua.’ (NySz.); 16 1600 k. ’vegyileg kiválaszt, kiold | extrahieren 〈Chem〉’ (Radvánszky: Szak. 116); 17 [ki~, le~, R. el~] 1652 ’mennyiségből, összegből leszámít | abziehen 〈eine Zahl〉’ # (Keresztesi: Mat. 175); 18 [vkihez ~] 1660 e. ’vkihez vonzódik, vkihez pártol | sich von jmdm angezogen fühlen, sich zu jmdm schlagen’ (NySz.); 19 [vmihez ~] 1795 ’vmihez hasonlít | ähnlich sein’ (NSz.); 20 [le~] 1818 ’tanulságként, következtetésként kiszűr, megállapít, összefoglal | eine Schlussfolgerung auf etw ziehen’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz. Analogismus a.) Sz: vonont 1416 u./³ vonontottam ’beszív 〈levegőt〉 | einatmen’ (AporK. 137) | vonás 1456 k. wonaſſal [későbbi kéztől] ’(meg)rántás | Ruck’ (SermDom. 2: 519); 1551 ’vonal | Linie’ (NySz.) | vonagik 1456 k. wanagÿk ’haláltusát vív | mit dem Tode ringen’ (SermDom. 2: 588) | vontat 1476 k. fel vontata (SzabV.) | vonít 1508 voneitas [sz.] ’vonalat húz | ziehen 〈Linie〉’ (DöbrK. 418); 1536 el wonÿtot wolna ’von, húz, rándít | ziehen, rucken’ (Pesti: Fab. 28v) | vonakodik 1508 vonacodaſan [sz.] ’haláltusát vív | mit dem Tode ringen’ (NádK. 172); 1589 ’küzd | ringen’ (ÚSzOkl. 1: 58); 1644 ’veszekedik | zanken’ (MNy. 69: 239); 1792 ? ’húzódozik | sich sträuben’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1813 ’ua.’ (Nyr. 48: 132) | vonagodik, vonagszik 1516 vonagodo [sz.] ’haláltusát vív | mit dem Tode ringen’ (GömK. 132); 1586 ’reszket, vonaglik | in Zuckungen liegen, sich winden’ (NySz.) | vonó 1517 vononak ‹mn-i igenév› ’vmit, vkit, vhová húzó 〈személy〉 | ’ (DomK. 232); 1568 ’hangszer vonója | Bogen von Streichinstrumenten’ (NySz.); [szén~] 1616 szin uonyo ’piszkavas | Ofengabel’ (OklSz.) | vont 1526 vonth ’fonalszerű 〈arany, ezüst〉 | fadenähnlich 〈Gold, Silber〉’ (MNy. 2: 256) | vonaglik 1708 Vonaglani [sz.] (Pápai Páriz: Dict.) | vonós 1776 vonyós ’igavonó 〈állat〉 | zugkräftig 〈Zugtier〉’ (MNy. 59: 239); 1868 ’vonóval megszólaltatható hangszer | Streichinstrument’ (NSz.) | vonyogó 1621 ’kampós eszköz a szénának, szalmának a kazalból, boglyából való kihúzására | Art Harke zum Herausziehen von Heu od. Stroh aus dem Haufen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1855 ’hangszer vonója | Streichbogen’ (KatolikusN. 1855. márc. 14.: 94)

vonsz † A: 1372 u./ vonʒauala (JókK. 21); 1416 u./¹ uonzon [□] (BécsiK. 235); 1549 meg vonʃʒác (Orth. A3b); 1783 k. vonczolták [sz.] (Nyr. 109: 402) J: 1 1372 u./ ’húz, von | ziehen’ (↑); 2 1527 ’vonzerővel magához kapcsol; 〈belső hajlam, vágy〉 késztet vmire | locken; antreiben 〈Neigung, Wunsch〉’ (ÉrdyK. 330); 3 1549 ’vonalat húz | Linie ziehen’ (↑); 4 1585 ’〈anyag, tárgy fizikai tulajdonságainál fogva magához ránt v. magától bizonyos távolságban tart〉 | anziehen 〈Material, Gegenstand〉’ (Cal. 629); 5 1604 ’vkihez húz, pártol | jmdm zugeneigt sein’ (NySz.); 6 1606 ’〈terhet, kötelezettséget〉 hosszan, nehezen elvisel | etw lange schwer ertragen 〈Last, Pflicht〉’ (LevT. 2: 169); 7 1690 ’ősökre, fajtára vezethető vissza; hasonlít vmihez | jmdm nachgeraten; ähnlich sein’ (NSz.) Sz: vonszol 1704–1712 vonszolták ’erőlködve húzva hurcol | schleppen, zerren’ (NySz.)

A szócsalád alapja, a von ismeretlen eredetű. |  ⌂  A magyar szókincs egyik nagyon régi eleme lehet.

A vonsz származékszó. |  ⌂  A von-ból keletkezett -sz gyakorító képzővel; vö. →met, →tetik.  ⊚  A vonszol származék ma az irodalmi nyelv szava.

A szócsaládhoz még | A von-nal és vonsz-szal alakult szókapcsolatok sokban párhuzamot mutatnak a →húz szóéval: a régi nyelvben e szavak használatában még nagyobb fokú hasonlóság volt. A későbbiekben a von-nak és némely származékának inkább az elvont alkalmazásai kerültek előtérbe.

☞ TESz. vonyogó a. is; MSzFE.; EWUng.→ elvont, fel-², huzavona, vonal, vonat, vonatkozik, vonít, vonul, vonz