voks A: 1525/ vox (TörtTár 1908: 85); 1657–1658/ voksolék [sz.] (Kemény: Önéletír. 209); 1746 vaksolnak [sz.] (NSz.); 1791 vóksok (NSz.) J: 1 1525/ ? ’szavazat | Votum’ (↑), 1535 k. ’ua.’ (Zay: Lánd. 29); 2 1525/ ? ’nézet, vélemény | Meinung, Dafürhalten’ (↑), 1618 ’ua.’ (NySz.); 3 1700/ ’a szavazatok leadása, szavazás | Stimmabgabe; Wahlstimme’ (NySz.); 4 1791 ’beleszólási jog | Mitspracherecht’ (NSz.) Sz: voksol 1613–1615 voxolás [sz.] (TörtTár 1881: 3)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. vox ’hang, hangzás; állítás, kijelentés’, (k.) ’szavazati jog’, (h.) ’szavazat’ [indoeurópai eredetű; vö. óind vak; av. vāxš: ’nyelv, hang, beszéd, szó’; stb.]. ≋ Megfelelői: fr. voix ’hang, szó; szavazat’; ol. voce ’hang, szó’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. féniks (→főnix) stb.