viszonoz [1] A: 1772 viszonozni [sz.] (NSz.); 1774 viszszanozá, viszszonozta (NSz.); 1792 viſzonyozni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. viszont a.); 1798 viszszányozta (NySz.); 1816 viszonzani [sz.] (NSz.); 1826/ viszonz (NSz.) J: 1 1772 ’cselekvésre hasonló cselekvéssel válaszol | erwidern, entgelten’ # (↑); 2 1774 ’felel | antworten’ (NSz.); 3 1774 ’ismétel | wiederholen’ (NSz.)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ A →viszon ’kölcsönös; vissza’ szóból -z igeképzővel; vö. ellenez (→ellen), magánoz (→magán) stb. ∼ Más megnevezések az első jelentéshez a viszont, viszontag (→viszon) szóból: (R.) viszontoz (1772: Szily: NyÚSz.), viszontagol (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. viszont a.); vö. még →viszonyol. ⌘ Nyelvújítási származékszó.
☞ TESz.; EWUng.→ viszon