viszolyog [1] A: 1824 viszologtam (NSz.); 1838 Viszolyog (Tsz.); 1943 viszolygató [sz.] (NSz.); nyj. iszolog, viszorog (MTsz.) J: 1 1824 ’húzódozik, idegenkedik | mit Widerwillen etw tun’ (↑); 2 1838 ’fájdalom, hideglelés, borsózás fut végig a hátán | es überläuft einen kalt’ (↑)
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →viszkolódik szócsaládjának tövével lehetett azonos és a palatoveláris párhuzamosság alapján a →viszket tövével függ össze. A végződés -log ~ -lyog gyakorító képző; vö. →mosolyog, →támolyog stb. Az iszolog változathoz vö. →ibolya, →imád stb. Az 1. jelentés metonímia az eredeti 2. jelentés alapján.
☞ MNy. 55: 417; TESz.; EWUng.→ viszket, viszkolódik