visz [2/2] A: 1372 u./ kyuÿge; vewue; vÿn; vynned; altal vÿue27; vÿʒÿuala (JókK. 80, 92, 27, 27, 27, 57); 1416 u./¹ vizen [□]; vu̇n ͨ  (BécsiK. 275, 21); 1416 u./² vièndn ͨ  (MünchK. 49vb); 1550 vejendjük [✐] (RMKT. 5: 226); 1564 vészem [?✐] (RMKT. 4: 196); nyj. viszön [□] (Nyatl.) J: 1 1372 u./ ’vkit, vmit hordoz, szállít; eljuttat, továbbít | hinschaffen; weiterbefördern’ # (JókK. 27); 2 1372 u./ ’〈személyt〉 vhova vezet, kísér; 〈személyt〉 erőszakkal elhurcol | führen; verschleppen’ # (JókK. 13); 3 1416 u./¹ ’〈út〉 vhová vezet; | irgendwohin führen 〈Weg usw.〉’ (BécsiK. 23); 4 1416 u./¹ ’teherként rárak | belasten’ (BécsiK. 228); 5 1527 ’elvisel; végez, folytat | ertragen; ausführen’ (Heyden: Puerilium 17); 6 1539 e. ’eredményre, következményre jut, vezet; előmozdít, elősegít | zu einer Folge herbeiführen; begünstigen’ (VirgK. 93); 7 1583 ’vkire, vmire ért, vonatkoztat | etw auf jmdn od. etw beziehen’ (NySz.); 8 1643 ’〈erejével〉 elsodor, vhová távolít | mit sich reißen’ # (Comenius: Jan. 89); 9 [főleg el~] 1643 ’〈jutalmat, vmi értékeset〉 elnyer; birtokba vesz | davontragen 〈Lohn usw.〉; in Besitz nehmen’ # (Comenius: Jan. 209) Sz: vitel 1416 u./¹ vitelero̗l [sz.] ’elvivés; elhurcolás | Tragen; Verschleppen’ (AporK. 52) | elvitelet 1416 u./¹ èluitèlète ’áttelepítés | Umsiedeln’ (BécsiK. 237) | kivihetetlen 1811/ ki-vihetetlennek (NSz.) | kivihető 1823 kivihető ’kivitelezhető | durchfürbar’ (MKurir 1823. júl. 11.: 30) | kivitelez 1917 kivitelezni [sz.] (Műiparos 1917. ápr. 1.: 84)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) wü-, (AK.) wiγ- ’vesz’; osztj.  (V.), (DN.) wĕ-, wĕj- ’ua.’; zürj.  (Sz.), (P.) vaj- ’hoz; hord, szállít; szül, világra hoz’; votj.  (Sz.) vaj- ’(oda)visz, odaszállít, eljuttat, bevezet; (gyümölcsöt) terem; szül, világra hoz, nemz’; md.  (E.), (M.) vije- ’hoz, visz, vezet, szállít’; finn vie- ’vezet, elvisz, elvezet’; lp.  (K.) vı̊kkı̊- ’vezet’ [fgr. *βiγe- ’(el)vesz, (meg)fog; visz, hord, szállít’].  ≋  Megfelelői: av. vaz-; lat. vehere; stb.: ’szállít, húz’.  ⌂  A magyar szó belseji rövid magánhangzó kialakulása kissé szokatlan, de vö. →tesz. A végződés -sz gyakorító képző; vö. →lesz, →tesz. A visz jelentése eltolódott a távolítás kifejezésésének irányába, így vált a szó a →hoz ellentétévé. A →vesz és a visz korai adatai részben keveredtek egymással .

☞ MSFOu. 151: 345; TESz.; IUSprK. 48; UEW. 573; EWUng.→ bognár, vegzál, vesz, visel, zsuppolUN UEW. № 1148