vissza A: 1237/ ? Vyzaah [hn.] (FNESz. Viszák a.); 1337 Vyzzamenewpatak [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ vizhaėltèttètnėm (BécsiK. 75); 1430 vizyayarouiz [hn.] (OklSz.); 1434 wyzafolowgy [hn.] (OklSz.); 1527 vyzzaa (ÉrdyK. 521); 1553 vuͤʃʒʃʒa (Tinódi: Cronica C1a); 1832 viszva (Kreszn.); 1863 vijszajövök (Kriza [szerk.] Vadr. 95); nyj. ösznye-visznya, viszra (MTsz.); visztra (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1 1237 e./ ? ’ellenkező irányba; oda, ahol korábban volt v. ahonnan indult | in entgegengesetzte Richtung; zurück’ # (↑), 1337 ’ua.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’fonákul, visszásan; ellentétes módon | verkehrt; gegensätzlich’ (BécsiK. 76); 3 1519 ’korábbi helyzetbe, állapotba | in früheren Zustand’ # (CornK. 167); 4 1531 ? ’viszonzásul, hasonlóképpen | als Erwiderung’ (ÉrsK. 188), 1536 ’ua.’ (Pesti: Fab. 83); 5 1583 ? ’korábbi időszakba | in frühere Zeit’ # (NySz.), 1780 ’ua.’ (NSz.); 6 1624 ’újból | wieder’ (NySz.) | ‹fn› 1 1456 k. ’viszálykodás; ellentétes viszony | Streit; Widerspruch’ (SermDom. 2: 629); 2 1613 ’visszatetsző dolog | mißfällige Sache’ (NySz.); 3 1693 ’vmi ellenkezője | Gegenteil’ (Gyöngyösi: ÖK. 2: 185) Sz: visszaság 1474 viʒʒaſag ’visszásság | Übelstand’ (BirkK. 2) | visszás 1586 visszásoknak (NySz.) | visszásság 1788 viszszásságokbann (NSz.) | visszakozik 1848 visszakozz (NSz.) R: visszája 1560 k. w[y]szaya ’visszaút | Rückweg’ (GyöngySzt. 2568.); 1635 ’vmi fonákja, visszássága | Widrigkeit, Übelstand’ (MonTME. 4: 239); 1664 ’ruha, kelme ellentétes oldala | Rückseite’ (Gyöngyösi: ÖK. 1: 239)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű, esetleg a →viszett, ill. a →viszon szócsaládjának tövével állhat összefüggésben, de a hangrendi különbségek ezt a feltételezést gyengítik. A végződés feltehetőleg -a (< -á) latívuszrag. A szó belseji ssz nyúlással, a h és a j elhasonulással keletkezett. Eredetileg ellentétességet kifejező helyhatározó volt, amelyből az elvontabb határozói jelentések metaforikusan alakulhattak ki. A határozói 1. jelentésben igekötői funkciót is kapott. A határozószó > főnév szófaji bővüléshez vö. →messze, →távol stb.; az elvont jelentésekhez vö. →viszálykodik, →viszál stb.

☞ TESz.; EWUng.→ összevissza, viszett, viszon, vissz-, visszál, visszaél