visel A: 13. sz. eleje/ viſelled (KTSz.); 1416 u./¹ viſèli (BécsiK. 302); 1493 k. wysseleed (FestK. 17); 1551–1565 veseltete [sz.] (NySz.); 1863 Vüselni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 523); nyj. üsel, üszel (MTsz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’〈küldetést, feladatot〉 vállal, véghezvisz, teljesít; tisztséget betölt | vollbringen 〈Sendung, Aufgabe〉; ein Amt innehaben’ (↑); 2 1372 u./ ’〈vmely tárgyat〉 visz, hordoz | tragen 〈eine Last〉’ (JókK. 88); 3 1372 u./ ’〈kellemetlenséget, szenvedést stb.〉 eltűr | ertragen 〈Unangenehmes〉’ # (JókK. 20); 4 [magát vhogyan ~i] 1372 u./ ’vmilyen életmódot folytat; vmilyen magatartást tanúsít | eine Lebensweise führen od. Haltung bezeigen’ (JókK. 38); 5 1395 k. ’〈öltözéket stb.〉 szokásszerűen hord, használ; 〈hajat, szakállt stb.〉 vmilyen formában kialakítva hord | tragen 〈Kleidungsstück usw.〉; haben, tragen 〈Frisur, Bart〉’ # (BesztSzj. 89.); 6 [főleg gondot ~] 1395 k. ’gondoskodik vkiről, vmiről | besorgen’ # (BesztSzj. 47.); 7 1416 u./¹ ’vezet, irányít | führen, leiten’ (BécsiK. 36); 8 1416 u./¹ ’magzatként hordoz | schwanger sein’ (BécsiK. 89); 9 1416 u./¹ ’vmit bír, birtokol | besitzen’ (↑); 10 [magával ~] 1627 ’maga után von, együtt jár vele | (als Folge) nach sich ziehen’ (NySz.); 11 [meg~, R. el~] 1784 ? ’meglátszik rajta vminek a rossz hatása | 〈Krankheit, Schlag usw.〉 einen her-, mitnehmen’ # (Baróti Szabó: KisdedSz. 104), 1798 ’ua.’ (NSz.); 12 [le~, meg~] 1843 ? ’szid; leszól | beschimpfen; herabsetzen’ (NSz.), 1864 ’ua.’ (NSz.) Sz: viseltetik 1416 u./¹ viſeltetnec ’hordoztatik | getragen werden’ (BécsiK. 112); 1836 ’vmilyen érzelmet tanúsít | ein Gefühl bezeigen’ (Fogarasi: MNZsebsz.) | viselet 1416 u./² viſèletirꝛè (MünchK. 55va) | (el)viselhetetlen 1416 u./² viſelhètetlènekèt (MünchK. 28va) | viselő 1507 wẏſeleu ’hétköznapi 〈ruhadarab〉 | an Arbeitstagen getragen 〈Kleidungsstück〉’ (NyIrK. 6: 187) | viselős 1590 viseloͤs ’állapotos | schwanger’ (NySz.) | viseltes 1643 viseltes ’elhasznált | abgetragen’ (Radvánszky: Csal. 2: 287) | viselkedik 1784 viselkedett [sz.] ’viseltes | sich abtragen’ (MNy. 66: 106); 1845 ’vmilyen magatartást tanúsít | sich benehmen, sich verhalten’ (Fogarasi: MNSegédsz.)

Származékszó. |  ⌂  A vi- (a →visz tőváltozata) szóból keletkezett. A végződés -sel gyakorító képző →perzsel, →tapsol stb. Az üsel ~ vüsel változatok egymáshoz való viszonyához vö. iszolog ~ →viszolyog, →imád ~ vimád stb. A 7., 9. jelentés a →visz régi használatán alapul. A viselős származékszó ma már csak a nyelvjárásokban él; a jelentéséhez vö. terhes (→teher); vö. még szln. noseča [nőnem] ’(vmi) hordozója’ : nosečna ’terhes, állapotos’.

☞ TESz.; EWUng.→ gondviselő, hír-, kép-, viszUN UEW. № 1148