virrad A: 1372 u./ vÿradolan [r.] (JókK. 26); 1506 verrad vala (WinklK. 229); 1526 wy̋rrattanak [d-t] [sz.] (SzékK. 75); 1533 Meg verad (Murm. 173.); 1566 virradóra [r.] (Heltai: Fab. 186); 1608 Vérrataîg [d-t] [sz.] (NySz.); 1815 k. Virhad (Kassai: Bef. 159); 1838 Virjad (Tsz.); 1863 virnyad (Kriza [szerk.] Vadr. 523); nyj. vërad, vérad (MTsz.); vírjadik [□] (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’világosodni kezd (napfelkelte előtt) | der Morgen dämmert, der Morgen bricht an’ # (↑); 2 1551 ? ’ébred | erwachen’ (NySz.), 1662/ ’ua.’ (NySz.); 3 [vmire ~] 1758 ’vmi vkinek osztályrészül jut | etw jmdm bevorstehen’ (NSz.); 4 1769 ’〈jobb korszak〉 kezdődik | kommen 〈bessere Zeit〉’ (NSz.); 5 1806 ’megnyilvánul | sich äußern’ (NSz.); 6 1818 ’kipirul | röten’ (NSz.) Sz: virradt- [birtokos személyjellel] 1526 ’(a nap) pirkadat(a) | Morgendämmerung’ (↑) | virradat 1808 Virradat (Sándor I.: Toldalék) R: virradólan 1372 u./ ’hajnalban | bei Tagesanbruch’ (↑) | virradóra 1566 ’ua.’ (↑)
virraszt A: 1432 Virrazto [sz.] [szn.] (OklSz.); 1447 Virasto [sz.] [szn.] (MNy. 9: 133); 1522 Weraztho [sz.] [szn.] (OklSz.); 1536 wÿrraʒtwan [sz.] (NySz.); 1565 verraztôba [sz.] (NySz.); 1608 vérrasztó [sz.] (NySz.); nyj. vërasztó, vírasztó [sz.]; vërnyaszt (MTsz.); virjasztanak (ÚMTsz.) J: 1 1432 ’éjszakai őrséget áll; ébren maradva vkit, vmit őriz | Nachtwache halten; wachen’ (↑); 2 1628 ? ’az éjszakát ébren tölti | aufbleiben, aufsein’ # (NySz.), 1792 ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Virradni a.); 3 [napot fel~] 1683 ’〈napot〉 elérkezni enged | anbrechen lassen 〈Tag〉’ (Thaly: Adal. I: 171); 4 1757 ’ragyogtat, világít | leuchten’ (NSz.); 5 1759 ’felébreszt | wecken’ (NSz.) Sz: virrasztó 1432 [szn.] (↑); 1508 virraztook ’(éjjeli)őr | Nachtwache’ (DöbrK. 475)
virrogat × A: 1636 verragatást [sz.] (NySz.); 1767 virogatott (NSz.); 1778 Virrogatni [sz.] (NSz.); 1792 virragatásokkal [sz.] (NSz.); nyj. vérogatás [sz.] (ÚMTsz.) J: ’virraszt | wachen’
A szócsalád alapjai, a virrad, virraszt származékszavak egy finnugor eredetű tőből. | ≡ A szótő a →világ, →villong stb. tövével függ össze, mint szóhasadással keletkezett párhuzamos alakok, és azonos a →virul szóval. Az l ~ r hangcseréhez vö. →virág. A végződések -d gyakorító-kezdő képző, ill. -szt műveltető képző. Az igék megőrizték a tő eredeti ’világít, fénylik’ jelentését; eredetileg a napfény feltűnésére utalhatott. Hasonló szemlélethez vö. pirul (→pirít) : →pirkad; lat. lux ’fény’ : lucescit ’beköszönt a reggel’ stb. A későbbi ’felébred, őrködik, figyel’ jelentések analogikusan alakultak ki.
A virrogat származékszó. | ⌂ Későbbi származék a korábbi -gat gyakorító képzős igék alapján; vö. →ereget, támogat (→támad).
A szócsaládhoz még | ⌂ A virradólan (↑), virradóra (↑) megszilárdult ragos alakulatok -lan határozóraggal, ill. -ra szublatívuszraggal keletkeztek az önállóan nem adatolt virradó ’virradat, hajnal’ származékszóból, ami a virrad folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése. ∼ Idetartoznak: virratás ’őrség, őrszolgálat’ (1536: Pesti: NTest. 116a); virradtig ’hajnalig, napkeltéig’ (1553/ (Tinódi: Cronica E1/a). ⚠ Más, a finnugorból való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ NytudÉrt. 38: 20; TESz.; UEW. 559; EWUng.→ világ, villog, virulUN UEW. № 1111; UEW. № 1121