virginál ‹nsz› † A: 1518 k. virginaalth (SándK. 17) J: ’egy fajta spinétszerű hangszer | Art Spinett’
virginál ‹ige› † A: 1591 Virginalt (MNy. 62: 355) J: ’egy fajta (spinétszerű, cimbalomszerű) hangszeren játszik | auf einer Art Zimbel spielen’
A szócsalád alapja, a névszó német jövevényszó. | ≡ Ném. (R.) virginal, virginailinstrument ’egy fajta spinét’ [< ang. (R.) virginal ’ua.’]. Végső soron a lat. virginalis ’szűzies; a lányokkal kapcsolatos’ szóra megy vissza, de a megnevezés alapja tisztázatlan. Megfelelői: fr. (kfr.) virginal; ol. virginale; stb.: ’egy fajta spinét’.
A virginál ige szófajváltás eredménye. | ⌂ A szó igei használatának alapja az igeképzőként értelmezett szóvégi l; vö. →ábráz, →gyámol stb.
A szócsaládhoz még | ∼ A (R.) virgina ’egy fajta cintányér’ (1591: MNy. 62: 355) elvonással jött létre a virginál igéből.
☞ TESz.; EWUng.→ virgács