viola A: 1082/ Vyola abbatiſſa [szn.] (MNL (OL) Dl. 200927); 1276 Viola [?✐] [szn.] (Nyr. 46: 88); 1346 Bẏola [szn.] (MNy. 11: 328); 1395 k. viola (BesztSzj. 427.); 1578 violyánac (NySz.); 1583 vióla (Gombocz E.: BotTört. 133); 1643/ Vivola (NySz.); 1753 vijóla (NSz.); 1794 viloja (NSz.); 1865 Violla (NSz.); nyj. vihola (MTsz.); viluja (Bálint: SzegSz.) J: 1 1276 ? ’egy fajta, különféle színű, illatos kerti virág | Levkoje (Matthiola incana)’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 [ ~́m] 1770/ ’〈kedveskedő megszólításként〉 szerelmesem, kedvesem | mein Liebchen 〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz.); 3 1787 ’ibolya | Veilchen’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. viola ’ibolya; ibolyakék; különböző fajta nyári ibolya’ [bizonytalan eredetű, esetleg egy földközi-tengeri nyelvből, talán a gör. ἴoν ’ibolya’ szóból származik]. ≋ Megfelelői: ném. Viole; ol. viola; stb.: ’ua.’. ⌂ A 2. jelentéshez vö. →rózsa stb. A 3. jelentésben a szóhasadással létrejött →ibolya kiszorította.