vinnyog A: 1634 vinniognak (NySz.); 1682 hinyog (CorpGr. 513); 1825 hinnyagás [sz.] (NSz.); 1863 vannyogó [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 510); nyj. vénnyogott (ÚMTsz.) J: 1 1634 ’〈személy〉 nyög, nyüszít | stöhnen, wimmern 〈Person〉’ (↑); 2 1682 ’〈ló〉 nyihog | wiehern’ (↑); 3 1759/ ’vihog, vihorászik; gúnyosan, vigyorog | kichern; spöttisch grinsen’ (↑); 4 1764 ’〈állat, főleg kutya〉 nyüszítget | winseln 〈haupts. Hund〉’ (NSz.); 5 1886 ’〈hó〉 csikorog | knirschen 〈Schnee〉’ (NSz.); 6 1890 ’〈tárgy, eszköz〉 éles, magas, csörömpölő hangot ad | hohen, schrillen od. rasselnden Laut hören lassen 〈Gegenstand, Gerät〉’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Hasonló hangalakú, onomatopoetikus szóhoz vö. →vihog, →vijjog, →visít. A vinnyog töve és az előző szavak tövei közti etimológiai összefüggés nem kizárt, de nem is bizonyítható. A tő azonban etimológiailag összefügg a →vernyog szócsaládjának tövével. A végződés -g gyakorító képző. Ma főleg a 4. jelentésében használatos.

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 56; EWUng.→ vernyog, vihog, vijjog, visít