vigyorog [1] A: 1508 viǵorgnak vala (DöbrK. 444); 1518 k. wÿgÿorogwan [sz.] (PeerK. 63) J: 1 1508 ? ’vicsorog | die Zähne fletschen’ (↑), 1518 k. ’ua.’ (↑); 2 1508 ? ’fogait mutogatva, gúnyosan v. ostobán nevet, mosolyog; vihog | grinsen; kichern’ (↑), 1582 ’ua.’ (NySz.)
vigyor A: 1566 vigyor (NySz.); 1816 Vidor (Gyarmathi: Voc.) J: ‹fn› 1 1566 ’〈gyúnyos, csúfolódó megszólításként〉 | 〈als spottende Anrede〉’ (↑); 2 1790/ ’hézag, rés, repedés | Fuge, Spalte’ (NSz.); 3 1830 ’gúnyos v. ostoba, általában hangtalan nevetés | Gegrinse’ (NSz.) | ‹mn› 1811 ’vidám | lustig’ (NSz.)
vigyorít × A: 1585 vigioritom (Cal. 925) J: 1 1585 ’száját széles mosolyra húzza | den Mund breit, zum Lächeln verziehen’ (↑); 2 1759 ’vicsorít | die Zähne fletschen’ (NSz.)
vigyorodik A: 1788 vigyorodni [sz.] (NSz.); 1874 vigyorodik [▽] (CzF.) J: [ma főleg el~ik] ’vigyorogni kezd | zu grinsen anfangen’
vigyori A: 1816 vigyori (Gyarmathi: Voc.) J: ’nevetős 〈személy〉 | grinsend 〈Person〉’
A szócsalád alapjai, az igék relatív fiktív tőből keletkezett származékszavak. | ⌂ Az r gyakorító képzős relatív tő a →vicsorodik szócsaládjával függ szorosan össze. Az abszolút tő onomatopoetikus eredetű; a fogakat mutogató vicsorgás, ill. az ezzel együttjáró hang utánzására használták. A végződések különféle igeképzők. Mivel ebben a szócsaládban a ’vigyorog’ típusú jelentések, a →vicsorodik szócsaládban ezzel szemben a ’villogtatja a fogát’ típusú jelentés van túlsúlyban, a két szócsalád közt szóhasadás ment végbe; vö. →agyar : →acsarkodik.
A vigyor elvonás eredménye. | ⌂ Az igékből lett elvonva; ma leginkább a főnévi 3. jelentésében használatos.
A vigyori származékszó. | ⌂ Az igék alapján keletkezett játszi szóalkotással -i (folyamatos) melléknévi igenévképzővel; vö. zsugori (→zsugorog).
A szócsaládhoz még | ∼ Régi igék ugyanabból az abszolút tőből mozzanatos és gyakorító képzővel: (R.) viggyan ’felvillan’ (1820: Kreszn.); (R.) vigyog ’kuncog, vihog’ (1832: Kreszn.).
☞ MNy. 26: 131; Grétsy: Szóhas. 178; TESz.; EWUng.→ vicsorodik