vicsog × A: 1750 k. Rád vitsog (ItK. 12: 217); 1762 viczógások [sz.] (NSz.); 1787 vitsogva [sz.] (NSz.); 1807 k./ vicscsogó [sz.] (NSz.) J: 1 1750 k. ’vigyorog; kuncog | grinsen; kichern’ (↑); 2 1841 ’elválik, szétoszlik, széjjelmegy, szétnyílik | auseinandergehen, sich öffnen’ (MTsz.); 3 1861 ’acsarkodik, veszekedik | stänkern’ (NSz.)

viccsan × A: 1792 Vittsani [ɔ: Vittsanni] [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1792 ’kifeslik, kihasad | sich entfalten, einen Riß bekommen’ (↑); 2 1815 k. ’vihog; vigyorog | kichern; grinsen’ (Kassai: Bef. 165); 3 1836 ’kivillan | hervorschimmern’ (NSz.); 4 1863 ’kificamodik | verrenkt werden’ (Kriza [szerk.] Vadr. 523)

Onomatopoetikus szó. |  ⌂  A szótő a →vicsorodik szócsalád tövével azonos; a vicsog és viccsan is valószínűleg ennek a szócsaládnak az analógiájára keletkezett. A szóvég gyakorító és mozzanatos képző. Ugyanebből a tőből keletkezett mozzanatos-műveltető képzővel: viccsant ’éles, magas hangot ad, egyet nyikkan’  (1845: NSz.).

☞ TESz.; EWUng.→ vicsorodik