vetkőzik A: 1372 u./ le uetkeʒtettuen [sz.] (JókK. 68); 1416 u./² le vètkeʒ́tètec (MünchK. 52va); 1495 e. vetko̗zel le (GuaryK. 87); 1574 vetkezék [▽] [?✐] (RMKT. 4: 247); 1750–1771 vetkőznek ki (NySz.); 1788 le vétkezék (NySz.); 1805 vetkëzik (NSz.); nyj. vetkőddzik (Bálint: SzegSz.) J: 1 1372 u./ ’magán levő ruháit leveti | sich entkleiden’ # (↑); 2 [különféle igekötőkkel] 1531 ’vmely tulajdonságát, szokását elhagyja | eine Gewohnheit ablegen, eine Eigenschaft abtun’ (ÉrsK. 180); 3 1585 ’〈állat〉 vedlik | sich häuten, haaren 〈Tier〉’ (Cal. 1111); 4 1851 ’〈fal〉 a vakolatot ledobja; kopik, málladozik | abblättern 〈Verputz〉; sich abtragen, abwittern’ (NSz.); 5 1866 ’〈fa〉 lombját hullatja | sich entlauben’ (NSz.) Sz: vetkőztet 1372 u./ [sz.] (↑)

Származékszó. |  ⌂  A →vet ’vet, dob, hajít’ szóból keletkezett gyakorító-visszaható képzővel. A második szótagi ë ~ ö hangot tartalmazó változatok az eredetiek.

☞ TESz.; EWUng.→ vetUN UEW. № 1143