veternye ∆ A: 1372 u./ veternÿett, vetternÿe corra (JókK. 41, 32) J: 1 1372 u./ ’reggeli istentisztelet | Frühgottesdienst’ (↑); 2 1611 ’vecsernye | Vesper’ (Szenczi Molnár: Dict.) Sz: veternyei 1456 k. veterneÿ (SermDom. 1: 35)
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. utrьnja; szbhv. jutrenja; cseh jitřně; or. утреня; stb.: ’reggeli áhítat, istentisztelet’ [< szláv *utro ’reggel ‹fn›’]. ⌂ Eldönthetetlen maradt, hogy a szó a keleti vagy a nyugati egyházból került a magyarba. A hangalak keletkezésénél feltehetőleg a →vecsernye analógiás hatása is szerepet játszott; a kettő közt nincs etimológiai összefüggés; a csupán szótárakból adatolt 2. jelentés hibán alapul. ⊚ A veternye a 19. század végén székely nyelvjárási szóként létezett még.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 408; Kniezsa: SzlJsz. 556; TESz.; EWUng.→ iga