vetélő A: 1405 k. vetelw (SchlSzj. 2101.); 1490 k. vetele (NagyvGl. 142.); 1565 vetéloͤiebe [?✐] (NySz.); 1666 vetélloͤt (NySz.); 1769 Takáts vetöllő (HOklSzj. 140); 1818 Vetülü (NSz.); 1843 Vetölle (NSz.); 1851 vetlőjét (NSz.); nyj. vetürlő (ErdMúz. 1944: 494) J: [jelzői értékben is] ’a szövőgépnek csónak alakú alkatrésze, amely ide-oda mozogva a vetülékfonalat a láncfonalak közé beveti | Weberschiffchen’
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Főnevesült a folyamatos melléknévi igenév -ő képzővel a vetél (→vet) szóból. A megnevezés a vetélő ide-oda mozgására vonatkozik. ⊚ Nyelvjárási szinten a szövés szakszavaként is él.
☞ TESz.; EWUng.→ vet