vet A: [1131–1141/] Weteh [sz.] [szn.] (MKsz. 1892–3.: 16); 12. sz. vége/ veteve (HB.); 1372 u./ vettne (JókK. 18); 1416 u./¹ vètem (BécsiK. 312); 1493 k. weͤthy eel (FestK. 3) J: 1 [1131–1141/] ? ’növényi magvakat a földbe szór; 〈növényt〉 ültet | säen; einsetzen 〈Pflanze〉’ # (↑), 1265 ’ua.’ (Fejér: CD. 7/1: 330); 2 12. sz. vége/ ’vkit vhová helyez, juttat, küld | jmdn od. etw irgendwohin setzen, legen, stellen; werfen 〈auch abstr.〉’ (↑); 3 1357 ’〈vizet〉 elvezet, leereszt | 〈Wasser〉 wegleiten; ablassen’ (OklSz. víz-vető a.); 4 [meg~] 1456 k. ’lenéz, alábecsül | verachten, verschmähen’ # (SermDom. 2: 432); 5 [meg~] 1577 ’megold 〈feladatot〉 | lösen 〈Aufgabe〉’ (Aritm. F3b) Sz: vető [1131–1141/] [szn.] (↑); 1495 felwethe ’egy fajta ágyú | Art Kanone’ (Neumann: Registrum 1058.) | vetés 1265 Vetys [hn.] (Fejér: CD. 7/1: 330) | vetődik 1372 u./ vetedni [sz.] ’versenyez, verseng, vetélkedik, viszálykodik, harcol, vitatkozik | wetteifern, streiten’ (JókK. 7); 1873 [sz.] ’〈kapus〉 ugorva a labdára veti, dobja magát | sich werfen 〈Sport〉’ (Bánhidi: Sportny.) | vetemény 1416 u./¹ vètèmėnėc (BécsiK. 6) | vetetlen 1495 e. vetetlen (GuaryK. 87) | vetél 1544 uizbe uetelö hetfön [sz.] ’hajítgat, dobálgat | werfen 〈iter〉’ (OklSz. vízbevetélő-hétfő a.); 1604 ’magzatot (idő előtt) elveszít, abortál | abortieren’ (Szenczi Molnár: Dict. Elvètelt ... a.) | vetület 1848 vetületi rajz [sz.] (Közlöny 1848. dec. 12.: 875); 1850 Vetület (Szily: NyÚSz.) | vetít 1858 Vetítni [sz.] (Szily: NyÚSz.) R: hozzávetőleg 1820 hozzávetőleg (TudGyűjt. 4/3: 91); 1829 hozzávetőleg ’megközelítőleg, körülbelül | ungefähr, annähernd’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. cser.  (KH.) üδe-, (U.), (B.) wüδe- ’vet’; md.  (E.), (M.) vid'e- ’ua.’ [esetleg fgr. *ßettä- ’dob, vet’].  ⌂  A magyarázatnak jelentős hangtani – magánhangzót és mássalhangzót is érintő – nehézségei vannak. – A szó gyakran különböző igekötőkkel (→el, →ki², →meg¹, →össze stb.) áll, ill. különböző szókapcsolatokban (pl. asztalt vet ’asztalt előkészít’  (1372 k./: JókK. 83), szemét veti vkire ’megtetszik neki’ ( (1372 k./: JókK. 122); számot vet vmivel ’számol vmivel’  (1416 u./²: MünchK. 24va)) használatos.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ általvető, ellen-¹, hányaveti, közvetetlen, okvetetlen, számkivet, szedett-vedett, vedlik, vetélkedik, vetélő, vetemik, vetkőzikUN UEW. № 1143