veszteg ‹nsz› A: 1354/ Wezteg [szn.] (OklSz.); 1372 u./ veʒteglenek [sz.]; veſtegvegeben [sz.] (JókK. 138, 4); 1416 u./¹ veztegleſt [sz.] (BécsiK. 267); 1470 veſtekſekbe [sz.] (SermDom. 2: 735); 1522 wezteeg (KeszthK. 127); 1805 vesztëg (NSz.); nyj. veszték (MTsz.) J: ‹mn› 1 1354/ ? ’hallgatag, csendes; nyugodt, mozdulatlan | ungesprächig, still; ruhig, unbeweglich’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 4); 2 1778 ’tevékenység nélküli, pihenő, szabad 〈idő〉 | frei 〈Zeit〉’ (NSz.); 3 1835 ’álló, felhasználatlan, veszendőbe menő 〈anyag, áru〉 | unverbraucht, verlorengehend 〈Material, Ware〉’ (Tzs. Ladenhüter a.) | ‹hsz› 1 1493 k. ’élettelenül; mozdulatlanul | leblos; unbeweglich’ (FestK. 373); 2 1528 ’tétlenül; szótlanul, csendben | untätig; still’ (SzékK. 340); 3 [ ~ álló] 1639 ’ingatlan 〈vagyon〉 | immobil 〈Vermögen, Habe〉’ (NySz.) Sz: vesztegel 1372 u./ ’hallgat, nyugalomban van | stillschweigen’ (↑); 1416 u./³ ’lecsillapodik | nachlegen’ (AporK. 120); 1616 ’elmulaszt, elhanyagol | verfehlen, vernachlässigen’ (NySz.); 1696 ’tétlenségre kárhoztatva időt veszteget vhol | säumen, stehen’ (NySz.) | vesztegség 1372 u./ ’mozdulatlanság, nyugalom, hallgatás | Stille, Schweigen’ (↑) | veszteglés 1416 u./¹ (↑) | vesztegít 1456 k. veʒtegeÿthuen [sz.] ’lecsillapít, lenyugtat | beruhigen’ (SermDom. 2: 101)

veszteg ‹ige› A: 1416 u./¹ Vèztègy (BécsiK. 225); 1479 Weszteg (OklSz.) J: 1 1416 u./¹ ’(el)hallgat | stillschweigen’ (↑); 2 1479 ? ’tétlenül marad; fékezi magát | untätig sein; sich beherrschen’ (↑), 1522 ’ua.’ (KeszthK. 97); 3 1548 ’lecsillapodik, lenyugszik | sich legen, sich beruhigen’ (NySz.) Sz: vesztegtet 1416 u./¹ vèztèglèttèm ’hallgatásra, titoktartásra kötelez | zum Stillschweigen bringen’ (BécsiK. 185)

A szócsalád alapja, a veszteg névszó belső keletkezésű, valószínűleg megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az alapszó a veszt ’pusztulás, vész, romlás’, amely a vesz ~ vész ige (→vész névszó) származéka lehet. A szóvég -g latívuszrag;vö. →bezzeg esetleg →leg-. A magyarázat szerint a ’mozdulatlanul, nyugodtan’ lehetett az eredeti jelentés. A szó jelzői használatban válhatott melléknévvé. A magyarázat nehézsége, hogy a szó legkorábbi adata melléknév. További nehézségek, hogy a -g latívuszraggal keletkezett határozószó jelzői használata a magyarban nem megszokott.

A veszteg ige elvonás. |  ⌂  Feltehetőleg elvonással keletkezett a vesztegl ~ vesztegel ’elhallgat’  (↑) jelentésű származékszóból.

A szócsaládhoz még |  ⚠  Származtatása valamelyik szláv nyelvből kevésbé valószínű.

☞ MNy. 21: 120; TESz.; EWUng.→ vész