vese A: 1405 k. veſe (SchlSzj. 430.); 1416 u./¹ vèſecbèn (BécsiK. 261); 1533 Vesse (Murm. 720.); nyj. vesë (Nyatl. 427.) J: ’a vizeletet kiválasztó páros szerv | Niere’ #
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség ugor kori tőből. | ≡ A tőhöz vö. vog. (T.) üćəw, (AK.) wǟśəj, (P.) wǟśəγ: ’hímvessző’ [ugor *ßᴕ̈ćɜ ’ua.’]. ⌂ A szó belseji *ć > m. s hangváltozáshoz vö. →les, →vés stb. A szóvégi e egy E/3. személyű birtokos személyjel lehet; vö. →epe, zúza (→zúz²) stb. Az ősmagyarban a ves alapszó még létezhetett. Ez esetleg a vespecsenye ’ágyék’ (1600 k.: Radvánszky: Szak. 41) összetétel előtagjában őrződött meg, amennyiben az összetétel nem másodlatos, magánhangzó-kieséssel keletkezett képződmény. – A magyarázatnak jelentős jelentéstani nehézségei vannak; de vö. ném. (ófn.) nioro, niero ’here, ágyék; vese’.
☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ nekiveselkedikUN UEW. № 1872