verejték A: 1506 vereiteko̗dnek (WinklK. 235); 1510 verehtekkel (MargL. 180); 1512 k. verettekkel, veriteke (WeszprK. 60, 59); 1513 wereeteekeenek (CzechK. 111); 1560 k. weretyk (GyöngySzt. 1353.); 1689 Virejtékes [sz.] (NySz.); 1736 veroͤtékezik [sz.] (NSz.); 1755 verőttékünkkel (MNy. 50: 211); 1801 Verö́dék (NSz.); nyj. viritték (ÚMTsz.) J: ’izzadtság | Schweiß’ # Sz: verejtékezik 1533 Vereitekoͤzoͤ [sz.] (Murm. 1749.) | verejtékes 1604 Veritikes (Szenczi Molnár: Dict. Sudátus a.)

verejtezik ∆ A: 1506 vereito̗zel (WinklK. 235); 1508 veríto̗zec [▽] (NádK. 48); 1510 verehteznÿ [sz.] (MargL. 180); 1528 veritto̗zo̗t vala (SzékK. 296); 1552 megverétőznek (RMKT. 6: 38); 1863 Verittézik (Kriza [szerk.] Vadr. 523); nyj. verejtez (MTsz.) J: ’verejtékezik, izzad | schwitzen’

Származékszó. |  ⌂  A →ver ’kiütközik’ szóból keletkezett -ék névszóképzővel (vö. →ajándék, →szándék stb.), ill. -z gyakorító képzővel (vö. →áldoz, →szerez stb.); a szó belseji -ejt ~ -ít műveltető képző.  ∼  Idetartozik: régi verej (vö. 1416 u./² vézéié ’izzadság, veríték’  (MünchK. 81vb)), keletkezésmódja azonban bizonytalan: lehet -j névszóképzős származékszó a ver szóból vagy elvonás a verejték-ből.

☞ TESz.; EWUng.→ ver