verbéna A: 1578 Verbena (Gombocz E.: BotTört. 55); 1875 verbénákkal (NSz.); 1898 verbína (Rell: LatSz. 54); nyj. verbénia (ÚMTsz.) J: ’vasfű | Verbene (Verbena officinalis)’
Latin (tud.) jövevényszó. | ≡ Lat. (tud.) Verbena (officinalis) ’vasfű, verbéna’; [< lat. verbena, verbenae [többes szám] ’kultikus célú gyógyító fű; felszentelt babér, mirtusz, olajág’; indoeurópai eredetű; vö. óe. szl. vrьba ’fűz(fa)’; litv. vir͂bas ’gally, vessző, pálca’, vir͂balas ’vékony pálcácska; kötőtű’; stb.]]. ≋ Megfelelői: ném. Verbene; ol. verbena; stb.: ’vasfű’. ∼ Egyéb megnevezések: →galambóc, szaporafű (1578: Gombocz E.: BotTört. 55); vasfű (1708: Pápai Páriz: Dict. Sagmen a.), az utóbbi tükörfordítás a ném. Eisenkraut ’ua.’ alapján.