verőce × A: 1355 ? Vereche [hn.] (FNESz. Veréce a.); 1411 vereche (OklSz.); 1645 verétze (NSz.); 1657 vericze (MNy. 90: 374); 1750 veroͤcze (Wagner: Phras. Oſtium a.); 1784 verö́tze (Baróti Szabó: KisdedSz. 90); 1874 verőczke (CzF.); 1880 veréczczel (NSz.); nyj. dëvércë (MTsz.) J: 1 1355 ? ’kis kapu, ajtócska; lécajtó, rácsajtó | kleines Tor, Türchen; Lattentür’ (↑), 1411 ’ua.’ (↑); 2 1813 ’kerítés, főleg léckerítés, rácsos kerítés | Zaun, Gitter’ (NSz.); 3 1838 ’sorompó | Sperrschranke’ (Tzs.); 4 1843 ’küzdőhely | Kampfplatz’ (Kunoss: UjdSzóf.); 5 1860 ’bekerített hely állatok, főleg házőrző v. vadászkutyák számára | Zwinger, haupts. für Wach- od. Jagdhunde’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. dvьrьca ’ajtócska; ablak’; szln.  (N.) dvérce ’ajtócska; rácsos ajtó’; szlk. dvercia, dverce ’ajtócska’; or. дверца ’ua.’; stb. [< szláv *dvьrь ’kapu; ajtó’].  ⌂  A változatok keletkezése a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával kezdődött. A szó eleji d-s változat későbbi átvétel a szlovákból. A 2. jelentés metonímia (talán metafora is). A 3–5. jelentések a 2. jelentésre mennek vissza, a feltehetőleg tudatosan keletkezett 4. jelentés valószínűleg a →ver hatására utal.  ⊚  A szó főleg az Alföldön és a palóc nyelvjárási terület egy részén él.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 554; TESz.; EWUng.→ udvar