veréb A: [1256/] Vereb [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 139); 1276/ Verub [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 414); 1395 k. vereb (BesztSzj. 1215.); 1416 u./² vèꝛèbec (MünchK. 16va); 1493 k. wereͤb (FestK. 74); 1533 Verebb (Murm. 1103.); 1548 verreb (NySz.); nyj. bereb (ÚMTsz.); verép (Nyatl. 634.) J: 1 [1265/] ’az énekesemadarak egyik alcsaládjába tartozó, közönséges kis, szürkésbarna tollazatú madár | Sperling (Passer d. domesticus; Passer m. montanus)’ # (↑); 2 [főleg szürke ~] 1877 ’jelentéktelen ember, átlagember | unbedeutender Mensch’ (NSz.); 3 1888 ’könnyen rászedhető ember, pali | Gimpel, Pimpf’ (NSz.); 4 [nádi ~] 1899 ’nádi sármány | Rohrammer’ (MNy. 75: 442)

Szláv jövevényszó, esetleg az oroszból. |  ≡  Vö. or. воробей, (R.) веребии, (N.) вирябей; – blg. врабец, врабей; szlk. vrabec; stb: ’veréb’ [szláv eredetű; vö. még lett zvir͂bulis; litv. žvìrblis: ’ua.’]. A felsorolt szláv adatok származékszavak, amelyeknek adatokkal alá nem támasztott alapszava a magyarba és már finnugor nyelvekbe is bekerült; vö. finn varpu; észt värb; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *verebъ. A hangalak alapján a származtatás az oroszból valószínű. A 2., 3. jelentés tréfás-gúnyos metafora. A 4. jelentés terminológiai hiba, amely metaforán alapul.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 553; TESz.; EWUng.→ kanári