venyige A: 1479 zelewenegÿe (Gl.); 1536 wenÿke weʒʒew (NySz.); 1541 veńikekuel (NySz.); 1570 k. wenẏth (MNy. 56: 385); 1600 k. venych (MNyj. 13: 74); 1604 Venyékes [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1631 vinyikét, vinyikék (Káldi: PrédVas. 448, 449); 1781 e./ Vinege (NSz.); 1800 venyertz (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1802 venyigéknek (I.OK. 30: 259); 1805 venyëge (NSz.); 1816 vinyikó (Kassai: Bef. 314); 1854 Venyicse (NSz.); nyj. venigë, venyöge (ÚMTsz.); vennike, vërnyike (MTsz.) J: 1 1479 ’szőlővessző; levágott szőlővessző, rőzse | Rebe; Reisig’ (↑); 2 1798 ’ligeti szőlő | Wildrebe’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 280)
Jövevényszó különböző szláv nyelvekből. | ≡ Valószínűleg két szláv szó szóvegyülése. Vö. egyfelől: blg. виняга ’szőlő(fürt)’; szbhv. vinjaga ’vadszőlő’; szln. vinjaga ’ua.’ [< szláv *vino ’bor’ + *jaga ’bogyó’] tagokból áll; – másfelől vö. szln. vejnik ’rőzsenyaláb, rőzseköteg’; cseh věník ’ua.’; or. веник ’vessző, pálca ‹az orosz fürdőben›’ [< szláv *vi- ’teker, köt; fon’]. Mindkét szóval történt már néhány szláv nyelvben szóvegyülés: szbhv. (N.) venika, vinika ’vadszőlő’; szln. vinika ’ua.; szőlő, szőlőinda’, viničje [gyűjtőnév] ’ua.’, vinička ’szőlő, szőlőinda’. ⌂ A magyar változatok a szláv sokféleséget tükrözik; néhány változat szóvége tisztázatlan. A cs-s változat a szlovén (↑) gyűjtőnevekre megy vissza.