vekeng A: 1645 vekeg (NySz.); 1789 vekengésben [sz.] (NSz.); 1874 vekėng (CzF.) J: 1 1645 ’kételkedik, habozik | zweifeln, zögern’ (↑); 2 1789 ’vitázik, vitatkozik | diskutieren’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg az akadozó beszédmód utánzására szolgált, mint a →vakog palatális alakja; vö. még vekeg ’ugat ‹kutya›’ (1900: NSz.); ez utóbbi és a vekeng között szóhasadás következett be. A szóvég -g gyakorító képző. A szó belseji n inetimologikus. A 1., 2. jelentés metonímia.
☞ TESz.; EWUng.→ vakog