vejsze ∆ A: 1055 ſeku ueieze [hn.] (TA.); 1138/ Veíces [sz.] [szn.] (MNy. 32: 130); 1212 Veyzhel [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 329); 1261/ ? Sebusuezy [hn.] (OklSz.); 1265 veyzhel (Györffy: ÁMTF. 3: 439); 1337 veez (OklSz.); 1438 Wyshel [hn.] (OklSz. vejsze-hely a.); 1762 veszét (MNy. 16: 53); 1838 Vejész, Vejsze (Tzs.); nyj. vésze (MTsz.) J: 1 1055 ? ’nádból, vesszőből készített, a víz színétől a fenekéig érő, labirintusszerű halfogó rekeszték | Fischzaun’ (↑), 1265 ’ua.’ (↑); 2 1784 ’hálóból való, varsában végződő halfogó eszköz | Fischnetz mit Fangreuse’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 31); 3 1784 ? ’halastó; 〈lápban, mocsárban, érben〉 az a hely, ahol halászni lehet | Fischteich; Ort für Fischerei’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 91), 1887 ’ua.’ (Herman: HalK. 839) Sz: vejszés 1138/ [szn.] (↑)

Valószínűleg örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (É.) uj-; zürj.  (Sz.), (P.) vej-; votj.  (Sz.) vi̮j; md.  (E.), (M.) vaja-; finn vajoa-; lp.  (norv.) vuoggjo-: ’csökken, elsüllyed’ [fgr. *ßaja- ’ua.’].  ⌂  A magyarázatnak hangtani nehézségei vannak; az első szótagi magánhangzóhoz azonban vö. →vessző. A szóvég feltehetőleg sz deverbális névszóképző. A magyarázat, hogy a szóvégi e E/3. személyű birtokos személyjel, alaktanilag nem megalapozott. A szó valószínűleg a halászat rekeszék segítségével történő ősi módszerére utal; a jelentéséhez vö. ném. sinken ’lassan lefelé mozog’ : Senknetz ’halászháló, amelyet a vízbe eresztenek és kiemelnek’.  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; NyK. 88: 210; Ligeti: TörK. 41; UEW. 551; EWUng.UN UEW. № 1105