vegetál A: 1794 vegetaló [sz.] (NSz.); 1795 u./ vegetálni [sz.] (NSz.) J: 1 1794 ’nyomorúságosan éldegél, tengődik | kümmerlich dahinleben’ (↑); 2 1800 ’fejlődik, növekszik, gyarapodik 〈növény〉 | gedeihen 〈Pflanzen〉’ (NSz.)
vegetáció A: 1808/ vegetátiónak (NSz.); 1877 vegetáció (NSz.) J: 1 1808/ ’alapvető életfunkció; nyomorúságos tengődés, éldegélés | grundlegende Lebensfunktion; kümmerliches Dahinleben’ (↑); 2 1833/ ’a növényzet növekedése; a növényzet összessége | Pflanzenwuchs; Gesamtheit von Pflanzen’ (NSz.)
vegetatív A: 1821 vegetativa [lat. -a végződéssel] (TudGyűjt. 5/3: 10); 1900 vegetativ (Tolnai: MagySz.); 1926 Vegetatív (Horovitz: IdSzMagy.) J: 1 1821 ’akarattal, tudattal nem befolyásolható 〈életfunkció〉 | nicht dem Willen unterliegend 〈Lebensfunktion〉’ (↑), 1937 ’ua.’ (PHLex.); 2 1921 ’fejlődő, növekedő; a növekedést elősegítő, támogató | gedeihend; das Wachstum fördernd’ (↑)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, a vegetál, vegetáció latin jövevényszók. | ≡ Lat. vegetare ’élénkít; vidít; ingerel, izgat’ [< lat. vegere ’mozgásba hoz; élénk, eleven’] | lat. vegetatio ’üdítő mozgás; a növényzet növekedése’. ≋ Megfelelői: ném. vegetieren, Vegetation; fr. végéter, végétation; stb.: ’fejlődik, növekszik’; ’nyomorúságosan éldegél’, ’a növényzet növekedése; növények összessége’.
A vegetatív nemzetközi szó. | ≡ Vö. ném. vegetativ; ang. vegetative; fr. végétatif; stb.: ’növényi; nincs alávetve az akaratnak’. ∼ Idetartoznak: vegetábilis ’növényi’ (1793: NSz.); vegetáriánus (1874–1876: NSz.).
☞ EWUng.→ vigília