vedlik A: 1784 vedlem [▽]; Vedlett [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 96); 1815 k. vetlik (Kassai: Bef. 120) J: 1 1784 ’〈állat〉 bőre felső rétegét, tollát, szőrét, pikkelyét folyamatosan leveti | sich häuten; sich haaren’ # (↑); 2 1798 ’haja, szőre hullik; bőre hámlik | die Haare verlieren; sich abhäuten’ (NSz.); 3 [vmiből ~ik] 1806/ ’kezd kibontakozni vmiből | sich allmählich freimachen, sich entfesseln’ (NSz.); 4 1851 ’〈vmely tárgynak〉 felületi rétege lehull, lemállik; 〈ruhanemű〉 kopik, silányul | verwittern, abbröckeln; verschleißen 〈intrans.〉’ (NSz.); 5 1852 ’〈ember〉 lerongyolódik, tönkremegy | herunterkommen 〈Mensch〉’ (NSz.); 6 [vmivé, R. vmire ~ik] 1891 ’mássá válik | sich als etw entpuppen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  Valószínűleg a →vet ’dob, hajít; fektet, helyez’ igéből -lik gyakorító-visszaható képzővel. A szó belseji tl ~ dl hangváltakozáshoz vö. →mándli, pántlika (→pántli) stb.  ≁  Nem tartozik ide: (N.), (R.) verdik ’a szőrét, tollait elveszti, leveti a bőrét’  (1645: NySz.), ez a →ver származékszava.

☞ MNy. 24: 345; TESz.; EWUng.→ vetUN UEW. № 1143