vastag A: 1451 Vasthagh [szn.] (OklSz.); 1456 k. vaſtaghoth (SermDom. 2: 748) J: 1 1451 ? ’nagy átmérőjű, keresztmetszetű | dick’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1531 ’erős; szilárd | stark; fest’ (ThewrK. 165); 3 1545 ’erőteljes, izmos | kräftig’ (RMKT. 2: 175); 4 1577 k. ? ’kövér, jól táplált | beleibt; feist’ (OrvK. 73), 1625 ’ua.’ (HOklSzj. 163); 5 1582 ’sűrű, tömény | dicht’ (NySz.); 6 1607 ? ’durva; otromba | grob; derb, plump’ (Nyr. 14: 171), 1668 ’ua.’ (NySz.); 7 1750 ’mély 〈hang〉 | tief 〈Stimme〉’ (Wagner: Phras. gravis a.); 8 1761 ’ostoba | blöd’ (NSz.); 9 1803 ’tompa | stumpf’ (NSz.); 10 1815 k. ’terhes 〈nő〉 | schwanger’ (Kassai: Bef. 115) Sz: vastagszik, vastagodik 1578 meg vastagoszic (NySz.); 1585 Meg vastagodoͤm [ɔ: vastagodom] (Cal. 564)

Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. |  ⌂  Esetleg a →vas szóból keletkezett. A képzésmód szabálytalan és szokatlan; vö. →vaskos. A megnevezés a vas szilárd, tömör állapota, minősége és bizonyos dolgok közti hasonlóságra utal. A 10. jelentéshez vö. még fr. gros, grosse [nőnem] ’vastag; durva; terhes’.

☞ TESz.; NytudÉrt. 92: 204; EWUng.→ vasUN UEW. № 1123