vas A: 1093/ Woſos [szn.] (MNL (OL) Dl. 208291, 81. old.); 1138/ Wasas [sz.] [szn.]; Wosas [sz.] (MonStrig. 1: 91); 13. sz. közepe/ uoſ ſcegegkel (ÓMS.); 1395 k. vas (BesztSzj. 454.) J: 1 1138/ ’szürke színű fém; ebből az anyagból készült tárgy, eszköz, alkatrész | Eisen; Gegenstand, Gerät aus Eisen’ # (↑); 2 1416 u./² ’lánc, bilincs | Kette(n), Schelle(n)’ (MünchK. 4v); 3 1416 u./³ ’kard; tőr | Schwert; Dolch’ (AporK. 112); 4 1422 ’kemény, szilárd tárgy | etw Eisenhartes’ (OklSz.); 5 1876 ’fillér, krajcár | kleines Geldstück’ (Nyr. 5: 329) Sz: vasas 1135/ [szn.] (↑); 1372 u./ vaſſasok ’vasból való | eisern’ (JókK. 126); 1590 ’vaskereskedő | Eisenhändler’ (MNy. 63: 100); 1704 ’vértes, nehézlovas | Kürassier’ (Pusztai) | vasal 1584 meg wassallok ’karddal harcol | mit einem Schwert kämpfen’ (Úriszék 212); 1645 vasalt [sz.] ’vasalót használ, azzal (ki)simít | bügeln’ (MHH. 24: 302); 1792 ’(meg)bilincsel, megkötöz, leláncol, vasra ver | fesseln’ (NSz.) | vasaló 1792 vasaló ’ruhák gyűrődésére használt, forró, fogantyúval ellátott simítóeszköz | Bügeleisen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. vas a.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) ätküš ’ólom’; osztj.  (V.) wăγ ’vas, fém ‹különböző fémnevekben›; pénz’; zürj.  (Sz.), (P.) ezi̮ś ’ezüst’; votj.  (Sz.), (K.), (G.) azveś ’ua.’; ? cser.  (KH.) kərtńi-waž ’vasérc’; md.  (E.) uśke, viśkä ’huzal, drót, sodrony’, (M.) uśkä ’ua.; lánc’; finn vaski ’érc; réz; bronz’; lp.  (norv.) væi'ke ’réz’; – jur. jeśe, ẃeśe ’vas; pénz’; szelk. ke̮zi̮, kwe̮zi̮ ’vas’; kam. baza, waza ’ua.’; stb. [uráli *ßaśke ’vmilyen fém’].  ≋  Megfelelői: tokhár wäs, yasa ’arany’.  ⌂  A magyarban az adatolt 1. jelentés az elsődleges ’vmilyen fém’ jelentésből jelentésszűküléssel jöhetett létre.

☞ KSz. 17: 26; MSFOu. 151: 339; TESz.; MSzFE.; IUSprK. 42; EWUng.→ ezüst, piszkafa, vas-¹, vas-², vaskó, vaskos, vastagUN UEW. № 1123