varga ∆ A: 1389 ? Vorga [szn.] (MNy. 64: 328); 1389 Varga [szn.] (OklSz.); 1500 k. vargha (MNy. 50: 201); 1857 verga (MNyszet. 2: 417); nyj. vërga, vorga (MTsz.) J: ‹fn› 1 1389 ? ’lábbelikészítő iparos | Schuhmacher’ (↑), 1500 k. ’ua.’ (↑); 2 [főleg cserző~] 1389 ? ’tímár, bőrkikészítő iparos | Gerber’ (↑), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 2404.); 3 1838–1845 ? ’városi lakos | Stadtbewohner’ (MNyTK. 107: 36), 1840 ’ua.’ (NSz.); 4 1876 ’kullancs | Zecke’ (Nyr. 5: 231); 5 1879 ’görbe kés | krummes Messer’ (Nyr. 8: 285); 6 1887 ’csomó a halászhálón | Knoten am Fischernetz’ (Herman: HalK. 838); 7 1898 ’»elégtelen« osztályzat | die Note »ungenügend«’ (Dobos: DiákSz.) | ‹mn› 1585 ’durva, goromba, hitvány | 'grob, niederträchtig’ (Cal. 102)

Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tövű származékszó szófajváltása. |  ⌂  Főnevesült melléknévi igenév lehet -a képzővel. A relatív tő feltehetőleg a →varr szóból -g gyakorító képzővel keletkezett. A →varr : varga etimológiai összefüggése mellett szól, hogy a cipőt főleg varrással készítették. Hasonló szemlélethez vö. lat. suere ’varr’ > sutor ’cipész’; szláv *ši- ’varr’ > szbhv.  (N.) šávac ’szabó’; cseh švec ’cipész’; szlk.  (R.) švec ’cipész, csizmakészítő’; stb.  ⌂  A főnévi 2., 3. jelentés metonímia az eredeti 1. jelentés alapján, a főnévi 5. jelentés talán a bőrmegmunkáláshoz tartozik, a 4., 6., 7. jelentés pejoratív jelentésváltozással keletkezhetett. A melléknévi jelentés jelzői funkcióban fejlődhetett ki. – A cipő készítésével kapcsolatos szólás esetleg: vargát fog, kap, ránt ’megég, megperszelődik ‹cipő, lábbeli›’  (1845: NSz.).

☞ TESz.; NytudÉrt. 92: 199; Rédei-Eml. 60; EWUng.→ vargabetű, varrUN UEW. № 1169