való A: 1171 Volood [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200616); 12. sz. vége/ uolov (HB.); 13. sz. eleje/ [v]olo (KTSz.); 13. sz. második fele/ walacnok (GyS.); 1372 u./ yſtenheʒuala; yſtenbenualo (JókK. 59, 9); 1525 k. walv (NyK. 28: 75); 1533 vola (Murm. 638.) J: ‹mn› 1 1171 ? ’létező, előforduló | seiend, befindlich’ # (↑), 12. sz. vége/ ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’vhonnan, vkitől származó | aus, von jmdm stammend’ # (JókK. 37); 3 1372 u./ ’vmire megfelelő, alkalmas | für etw, zu jmdm bestimmt, geeignet, geschaffen usw.’ # (JókK. 106); 4 1416 u./¹ ’igaz | wahr’ (BécsiK. 37); 5 1585 ’valóságos | wirklich’ (Cal. 972); 6 1585 ’vhova tartozó | (irgendwohin) gehörig’ # (RMNy. 2/2: 311) | ‹fn› 1 [főleg birtokos személyjellel] 1561 ’lényege, mivolta | Wesen, Natur’ (NySz.); 2 1616 ? ’valóság; ami van | Wirklichkeit; das Seiende’ (NySz.), 1658 ’ua.’ (MNy. 49: 507); 3 1748 ? ’igazság | Wahrheit’ (NSz.) Sz: valóság 1493 k. walosaagnak (FestK. 143) | valótlan 1577 k. valotalan (OrvK. 41) | valódi 1780 valódi (MNy. 7: 254) R: valóban 1456 k. valoban (SermDom. 2: 323) | valójában 1645 valójában (NySz.)

Származékszó. |  ⌂  A val--ból (amely a →van¹ tőváltozata) keletkezett -o folyamatos melléknévi igenévképzővel. A szóvégi a-s változathoz vö. →csusza, →hulla. Ehhez a változathoz vö. még →vala-. Ez a változat később szófajváltással a létige múlt idejű alakjává vált. A való eredetileg egy folyamatos melléknévi igenév ’lévő, való, megtalálható; vkitől származó’ jelentésben. Szófajváltással már korán melléknévvé fejlődött. A főnévi jelentés főnevesüléssel alakult ki.

☞ TESz.; EWUng.→ alattvaló, alávaló, borravaló, feljebbvaló, fülbevaló, hol, kivált, mint, sütnivaló, vala-, valószínű, van¹