vakáció A: 1613 vacatioÿ (MNy. 79: 249); 1787 Vákátzió (NSz.); 1804 Vakációra (NSz.); nyj. vágácijó, vágáció, vakácia (ÚMTsz.) J: 1 1613 ’vmely tevékenység szünetel(tet)ése | Aussetzen einer Tätigkeit’ (↑); 2 1787 ’〈iskolai〉 szünidő | Ferienzeit, Schulferien’ # (↑) Sz: vakációzik 1833 vacátiózni [sz.] (Regélő 1833. dec. 1.: 562)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. vacatio ’mentesség vmi alól, elkötelezetlenség’, (h.) vacatio a scholis ’szünidő, vakáció’ [< lat. vacare ’üres; vmitől mentes; (el) nem foglalt; betöltetlen’]. ≋ Megfelelői: ang. vacation; le. wakacje; stb.: ’szünidő, szabadság’.
☞ TESz.; EWUng.→ facér