vív [2/1] A: 1349/ viadalfa [sz.] (OklSz.); 1395 k. Bayiuuag [ɔ: Bayuiuas] [sz.] (BesztSzj. 185.); 1405 k. viuathlan [sz.] (SchlSzj. 673.); 1416 u./¹ vyot (BécsiK. 18); 1416 u./¹ viu [□] (BécsiK. 162); 1559 vijna (Székely I.: Krón. 1: 23); 1566 véjvának [✐] (RMKT. 6: 134); 1568 vinni [vin □] [sz.] (NySz.); 1575 viyu [□] (NySz.); 1702 meg-vívik [□] (NySz.) J: 1 1349/ ? ’harcot, küzdelmet, párbajt folytat; (várat, erődítményt) ostromol | kämpfen; belagern’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’lelkileg tusakodik | seelisch kämpfen’ (JókK. 12); 3 1585 ’〈veszélytelen karddal, tőrrel〉 szabályszerű tornajátékot, sportjátékot folytat | fechten’ # (Cal. 68); 4 1799 ’〈gond, szenvedés, nyugtalanító érzés〉 kínoz, gyötör | peinigen 〈Sorge, Leid, Unruhe〉’ (NSz.); 5 1873 ’lármázik | lärmen’ (Nyr. 2: 473); 6 1877 ’verekszik, birkózik; civakodik | sich (herum)prügeln; zanken’ (Nyr. 6: 133) Sz: viadal 1349/ (↑) | vívás 1395 k. [íráshibás adat] ’harc | Kampf’ (↑); 1519 vyvaſſal ’ostrom | Belagerung’ (JordK. 313); 1834 ’〈tőrrel, karddal űzött sport〉 | Fechten 〈als Sport〉’ (Bánhidi: Sportny.) | vívatlan 1405 k. ’harc nélküli | kampflos’ (↑) | vívó 1416 u./² ’harcos | Kämpfer’ (MünchK. 23va); 1416 u./² viʒ́ha viuo ’elfajzott; ellenségeskedő | entartet; zwistig’ (MünchK. 23va); 1874 ’vivást (sportként) űző személy | Fechter’ (CzF.) | viaskodik 1456 k. viaſkottanak (SermDom. 2: 323) | viaskodás 1495 e. viaſcodaſba (GuaryK. 101) | vívódik 1782 viodására [sz.] ’viaskodik, harcol | kämpfen’ (NSz.); 1793 ? ’töpreng | grübeln’ (NSz.); 1884 ’ua.’ (NSz.) | vívmány 1848 Vívmány (Ballagi M.: MNMSz. pótlék: 38)

Vitatott eredetű. | 1 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Finn voi- ’képes, bír, megtehet’, voitta- ’felülmúl, legyőz; kap, nyer’; észt või- ’képes, megtehet’, võita- ’legyőz, leküzd; (játékban) nyer, üt ‹kártyajátékban›’, võitle- ’harcol, küzd’, [fgr. *βoje- ’képes, bír’]. A jelentésekhez vö. zürj.  (Sz.), (P.) vermi̮- ’képes, bír; leküzd, legyőz ‹birkózásban›’. A fgr. *o > m. i hangváltozáshoz vö. →faj : →fiú; vö. még haj (→héj) : →hiu. 2 Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →vaj², vajik (→vajúdik), ill. a →vijjog tövével függhet össze. Az eredeti jelentése ’harc közben hangosan sikolt’ lehetett. ▣  ⌂  Az eredeti változat mindkét származtatás esetében a ví lehetett. A szóvégi v, ill. j hiátustöltő hang. A vin változathoz vö. →fő¹, →rí stb.

☞ TESz.; UEW. 579; Nyr. 116: 340; EWUng.→ bajvívás, pár-, vaj², vajúdik, vijjog, vitatUN UEW. № 1157