vesz [2/2] A: 1086 ? Weudi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1211 Cwsveth [sz.] [szn.] (OklSz.); 13. sz. eleje/ weged (KTSz.); 13. sz. közepe/ Wegh (ÓMS.); 1372 u./ ueʒed, vewn, vewue (JókK. 53, 8, 6); 1416 u./¹ èluezen [□] (BécsiK. 121); 1416 u./¹ uo̗k, vèndic, vėzėkuala (BécsiK. 133, 21, 52); 1456 k. veÿendek, wuek, wttem (SermDom. 1: 320, 319, 2: 471); 1490 ? wywe (SzalkGl. 194.); 1493 k. weezen [□] (FestK. 13); 1524 ? el wyſygk [í-ző változat] (MNy. 25: 67); 1527 ? el ... wytthem (Heyden: Puerilium 67); 1577 k. el veʒen [□] (OrvK. 14); 1863 vejszem (Kriza [szerk.] Vadr. 557) J: 1 1211 ’〈ételt, italt〉 elfogyaszt, elfogad, szed | zu sich nehmen 〈Speise, Getränk〉’ # (↑); 2 13. sz. eleje/ ’〈megbízást, felelősséget, munkát stb.〉 magára vállal | auf sich nehmen 〈Auftrag, Verantwortung usw.〉’ # (↑); 3 13. sz. közepe/ ’vkit, vmit magához fogad, választ | jmdn zu sich nehmen’ # (↑); 4 1372 u./ ’vmit megfog; felemel | anfassen, nehmen; hochheben’ # (JókK. 6); 5 1372 u./ ’vásárol | kaufen’ (JókK. 7); 6 1372 u./ ’szerez, birtokba vesz; 〈várost, területet〉 meghódít, elfoglal | erwerben, in Besitz nehmen; erobern’ (JókK. 13); 7 1372 u./ ’felfog, tudomásul vesz vmit; vmit meggondol | begreifen; erwägen’ (JókK. 9); 8 1372 u./ ’kap, elnyer; vminek részesévé válik | erhalten, gewinnen; an etw teilhaben’ (JókK. 32); 9 1372 u./ ’vmiképpen értelmez, vminek tekint; érzelmi hozzáállással fogad | (irgendwie) auffassen, hinnehmen’ # (JókK. 76); 10 1416 u./¹ ’eltávolít, eltüntet, megszüntet | entfernen, wegmachen’ (BécsiK. 257); 11 1416 u./¹ ’〈ruhadarabot stb.〉 magára ölt; magára terít, illeszt | anziehen, sich etw umnehmen’ # (BécsiK. 57); 12 [főleg be~, fel~] 1456 k. ’elismer, helyesel; igazként elfogad | anerkennen, bejahen; für Wahrheit halten’ (SermDom. 2: 462); 13 [körül~] 1517 ’körülfog 〈átvitt értelemben is〉 | umgeben 〈auch abstr.〉’ # (DomK. 27); 14 [rá~] 1569 ’vmire késztet; becsap, rászed | zu etw bewegen; betrügen’ # (ComBal. C2a); 15 1585 ’(vhová) vezet, juttat | (irgendwohin) bringen, führen’ (Cal. 310); 16 [be~i magát] 1704–1712 ’vhová húzódik; vmibe behatol | sich einnisten, eindringen’ (NySz.); 17 [ki~i magát] 1832 ’(vhogyan) hat, vmilyennek tűnik | (irgendwie) erscheinen, sich ausnehmen’ (NSz.) Sz: vét 1211 [szn.] ’vétel, vevés | Annahme, Empfang’ (↑); [ki~] 1838 ’kivétel | Ausnahme’ (NSz.); 1927 ’kivett pénzösszeg | gekündigter Betrag’ (Sauvageot: MFrSz.) | vétel 1372 u./ odoʒaſ vetelutan ’elfogadás, átvétel | Annahme’ (JókK. 156); [be~] 1517 ’befogadás, elfogadás, átvétel | Aufnahme, Empfang’ (DomK. 23); 1590 ’értelmi felfogás | Begreifen’ (NySz.); 1643 ’jövedelem, bevétel | Einkommen, Einnahme’ (Comenius: Jan. 189); [ki~] 1585 ’kivétel, kivevés | Ausnahme’ (Cal. 384); 1591 ’számtani kivonás | Subtraktion’ (NySz.); 1748 ’ritkaság, különlegesség | Besonderes’ (NSz.) | vevő 1416 u./² veuo̗kèt ’vásárló személy | Käufer’ (MünchK. 26va) | kivételes 1832 kivételes (Jelenkor 1832. jún. 20.: 389) | kivételez 1842 kivételezett [sz.] (Hirnök 1842. okt. 27.: [3]); 1858 kivételező [sz.] (NSz.)

Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →visz-ből kelethezhetett a szó belseji magánhangzó nyíltabbá válásával. A szóhasadás már nagyon korán, az ősmagyarban, esetleg az ugor korban végbemehetett. Ha összefügg a →visz szóval, a magyar szó belseji ë az elsődleges, az é ezzel szemben pedig másodlagos; vö. még →tesz. A ’vesz’ és a ’visz’ fogalmak ugyanazzal a szóval való kifejezéséhez vagy az etimológiailag összefüggő szavakhoz vö. a →visz megfelelőit a rokon nyelvekben; vö. még óind bhárati ’elvisz, magával visz; hoz’; lat. ferre ’hoz, visz’; or. брать ’vesz, fog’; ném. nehmen ’vesz, fog’ : mitnehmen ’magával visz’; stb. – A magyarban egyes szó belseji i-s változatok is a →visz-hez tartozhatnak. A jelentések az eredeti 1. jelentés alapján alakultak ki, részben a →visz hatására. A 17. jelentésre a ném. sich (irgendwie) ausnehmen ’(vhogyan) működik’ lehetett hatással.

☞ MNy. 5: 19; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 203, 212, 240; EWUng.→ észrevesz, húsvét, részvét, szedett-vedett, vellejt, vény, visz, vőlegényUN UEW. № 1134

vét A: 1135/ Weÿteh [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ ? Weíteh [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1211 ? Vitcus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ vetket [sz.] (JókK. 68); 1416 u./¹ vėttėc (BécsiK. 34); 1524 el ... wythyk (MNy. 25: 67); 1526 véétetẏ [sz.] (SzékK. 24) J: 1 [vki ellen, (R.) vkit, vkinek ~] 1138/ ? ’bűnt követ el vki ellen; árt vkinek | jmdm etw verschulden; jmdn schädigen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 [ma főleg el~] 1138/ ? ’eltéveszt, elhibáz; összetéveszt | verfehlen; verwechseln’ (↑), 1551 ’ua.’ (NySz.); 3 [el~] 1524 ? ’elfeledkezik vmiről; elmulaszt vmit | vergessen; versäumen’ (↑), 1552 ’ua.’ (Heltai: Dial. E8a); 4 1595 ’téved | irren’ (Ver. 32.) Sz: vétő 1138/ ? [szn.] (↑); [uta~] 1560 k. uta veteot ’bűnös, bűnt elkövető személy | Sünder(in)’ (GyöngySzt. 4446.) | vétkes 1211 ? [szn.] (↑); 1525/ vétkes ’hibás 〈dolog〉 | fehlerhaft 〈Ding〉’ (TörtTár 1908: 82); 1531 ’bűnös, hibás | schuldig’ (ThewrK. 170) | vétek 1372 u./ (↑) | vétkezet 1372 u./ vettkeʒetÿt ’bűn, vétek | Sünde’ (JókK. 80) | vétkezik 1416 u./¹ vetkezec (BécsiK. 198) | vétet 1416 u./² vėtèto̗nkèt ’bűn, vétek | Sünde’ (MünchK. 12rb) | vétés 1456 k. veteſnek ’ua.’ (SermDom. 1: 347) | vétkezés 1470 vethkeſeʒek [ɔ: vethkeʒeſek] ’vétség, botlás | Verstoß’ (SermDom. 2: 739) | vétkeztet 1470 wethkeʒtethnek ’megbotránkoztat, megbotránkozást okoz | Anstoß erregen’ (SermDom. 2: 713) | vétség 1551 vétség (NySz.) | vétlen 1803/ vétlennek ‹mn› (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A számos régi származékszó a szó régiségére utalhat. A hangalak alapján a szóvégi t műveltető képző lehet. A 2. jelentés tűnik elsődlegesnek, a továbbiak metaforák.  ⚠  A →vesz-ből származékszóként való magyarázata jelentéstani okok miatt kevésbé valószínű.

☞ TESz.; MNyTK. 200: 213; EWUng.→ elvélveUN UEW. № 1143